A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

foglalták. Az itt elfogadott deklaráció felemelte szavát „a monarchia Balkánháborúba való beavatkozási tervei ellen."

37 A másik megmozdulás színhelye Hódmezővásárhely volt. Ezt a szocialisták, a függetlenségiek és köztársaságiak egységesen rendezték. Kun Béla függetlenségi képviselő beszéde után Kiss Sándor, az SZDP helyi vezetője szónokolt a kormányzat és a hadi előkészületek ellen.

38 Ezután felszólalt Nagy György is. „Izzó, gyújtó hatású szavakkal hirdette, hogy hadat kell üzenni a háborúnak s harcolni kell a népparlament megteremtéséért."

39 E lelkes hangulatú gyűlés végén a résztvevők határozatilag tiltakoztak a háború ellen.

40 Mint az említett példákból is látható, a munkásság megnövekedett aktivitása élénkebbé tette a függetlenségiek tevékenységét is. Károlyiék itteni szervezetei fokozták az antimilitarista agitációt. November 10-én a kecskeméti nagygyűlésre — mely az alföldi ellenzék nagyszabású demonstrációjával lett — a csongrádi és csanádi függetlenségi csoportok népes delegációt küldtek. Ők is támogatták az itt elfogadott határozatot, mely tiltakozott „minden hódító politika ellen."

41 Ugyancsak küldöttséggel képviseltették magukat a december 4-i kiskunfélegyházi megmozduláson, hol ismét a Balkán ügyeibe való be nem avatkozás mellett foglaltak állást.

42 A köztársasági párt népszerűsége éppen 1912. novemberében érte el a tetőpontját. Nagy politikai sikerük volt a november 4-i budapesti tüntetés, melyet Ferenc József látogatása alkalmából rendeztek. Ez zavarba hozta az uralkodót, mert „eddig ő nem ismert csak lojális alattvalókat, s most láthatta először a rideg valóságot."

43 Az „Éljen a köztársaság" jelszó betöltötte a pesti utcákat, s joggal írta a szocialista sajtó: „Ha a tömegérzés ebben a kiáltásban tört ki, ez azt jelenti, hogy a nép a királyi hatalmat a népjog útjában állónak tekinti..."

44 Ettől kezdve a köztársaság éltetése a munkásgyűléseken is általános lett november folyamán. (Ez nyilvánult meg például a november 17-i „békenapon".)

45 A Népszava maga is gyakran adott hírt a köztársasági szervezkedésről.

46 Ez a szocialisták és köztársaságiak közötti szoros kapcsolat hosszú hónapokig fennmaradt. A republikánus mozgalom terjedt. Szervezkedésére felfigyeltek már az ország határain túl is, különösen Franciaországban.

47 A köztársasági pártnak november elején Párizsban is alakult fiók-szervezete.

48 Röpiratot adott ki több nyelven, s ebben nemcsak a magyarországi reakciót és a hasburgi államot támadta, hanem már a német szövetséget is.

49 „Fájdalmasan érezzük — írta a Magyar Köztársaság egyik cikke — hogy a nagy német érdekek vontatókötelén vergődünk, de... nem nyugszunk bele a lealázó szolgaságba."

50 E megnyilvánulás — mely jellemző a párt véleményére — igen figyelemreméltó. Az első világháborút megelőző időszakban (a széles látókörű nagy hazafit: Károlyi Mihályt kivéve) a polgári pártok közül csak a republikánusok jutottak el a független magyar külpolitika, a katasztrófába sodró német szövetséggel való szakítás gondolatáig. 37 Makói Független Újság 1912. november 26. 38 Pásti Napló 1912. november 26. 39 Magyar Köztársaság 1912. december 14. 30. 1. 40 Pesti Napló 1912. november 26. 41 Pesti Napló 1912. november 12. 42 Népszava 1912. december 5. 43 Magyar Köztársaság 1912. november 14. 36. I. 44 Népszava 1912. november 5. 45 OLBMR 1912/115. 46 Népszava 1912. november 5—19—26. 47 MKFF 1912 Pu/35. 4S Magyar Köztársaság 1912. november 14. 32—35. 1. 49 Magyar Köztársaság 1912. november 14. 21. 1. 50 Magyar Köztársaság 1912. november 14. 38.1. 222