A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban
A két háború között festőinkre és szobrászainkra súlyosodó szegénységet és magára hagyatottságot tükrözi az a helyi újságcikk is, mely 1938 karácsonyán körkérdés formájában mérte fel az itt élő művészek helyzetét. Többek között megállapítja: „... a szegedi festőművészek vallomásaiból kiderült, hogy sajnos a művésznyomor frontján a helyzet változatlan. De azért valamennyien szívvel-lélekkel bíznak a piktúra szebb jövőjében és bíznak művészi elhivatottságukban." 23 A reményt főleg a szocialista eszmeiségű festőink, szobrászaink nem adták fel, sőt a néphatalomért küzdő helyi illegális kommunista mozgalommal is kapcsolatot tartottak. A hivatalos szerveknek, a kulturális ügyekkel szembeni közömbösségéből adódott, hogy Szegedet, az ország második városát, festészeti szempontból még Makó is megelőzte, ahol Rudnay művésztelepével pezsgő életet vitt, a szomszédos alföldi kisvárosba. Szervezeti szempontból, az 1926-ban megalakult Szegedi Képzőművészeti Társulat semmit sem ért. Betokosodott, reakciós intézménnyé vált, amely nem volt képes irányítani a helyi művészeti életet. Szeged megújhodásra váró képzőművészetéért csak a legöntudatosabb szakemberek harcoltak, akik maguk is a munkásosztály soraiból származtak, vagy mozgalmukkal érintkezésben voltak. Ebben a vonatkozásban Tardos-Taussig Ármin grafikusművészt kell megemlítenünk, akit a helyi művészeti reformok egyik lelkes alakjának tekinthetünk. A temesvári születésű Tardos-Taussig Ármin (1874—1936) 24 , a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, grafikusai felkészítést pedig egy bécsi rézkarcoló mellett kapott. Műszaki diplomásként az államvasutak szolgálatába lépett és a szegedi üzletvezetőségnél kezdte el pályáját. Szorgalma révén a MAV-nál hamarosan magasabb beosztást ért el, azonban a Tanácsköztársaság alatt tanúsított baloldali magatartása miatt, idő előtt nyudíjba kényszerítették. Bűnéül — többek között — azt rótták fel, hogy az 1919 tavaszán megalakult helyi forradalmi képzőművész szakszervezet tagja volt, és mint ilyent rész vett a szegedi művészeti élet megreformálásában. Tardos Taussig valóban rászolgált az ellenforradalmi rendszer vádjaira, mert leleplező élű cikkeivel bátran támadta a városi tanács művészettel szembeni nemtörődömségét. Törekvéseiben nem állt egyedül. Kelemen utcai lakása — mely a házigazda gyűjtő szenvedélyét tükrözte, s valóságos kis múzeummá vált —, meghitt találkozó helye volt a helyi haladó gondolkodású értelmiségieknek, akik küzdő szövetségesei voltak egymásnak és közös célkitűzéseikkel a szegedi munkásmozgalomnak. Ezt igazolja Tardos-Taussignak az az emlékkönyv-szerű naplója is, melybe a művész barátainak: Nagyfalusy Jenőnek, Terescsényi Györgynek és főleg Juhász Gyulának értékes, — „az ellenforradalmi világgal való következetes, harcos szembenállásáról" tanúskodó — bejegyzéseit tartalmazza. 25 Tardos-Taussig művészi munkássága is jelentős. Szegeden és Budapesten többször szerepelt grafikáival. A fővárosban 1917ben sikeres önálló kiállítást rendezett, melyről Cserzy Mihály szép méltató cikket írt. Ismerős és idegen tájakat bemutató lapjai épp úgy váltakoznak, mint az itthon 23 Csányi Piroska: Miből élnek a szegedi festők? Dm 1938. dec. 25. 24 Irodalom: Tardos Taussig Ármin: Szeged művészete. SzH 1910. máj. 29.; Tardos Taussig Ármin: Szeged művészete, ami nincs. (Garasos alamizsna és előkelő közöny.) SzH 1920. jún. 5.; Cserzy Mihály : Szegedi művész kiállítása Budapesten. Dm 1917. okt. 28. ; Kiállítás a Kultúrpalotában. Dm 1919. ápr. 25.; Megalakult a Szegedi Képzőművészek Szakszervezete. Dm 1919. ápr. 27.; C. S.: A tárlat. SzN 1919. máj. 25.; Taussig Ármin metszetgyűjteménye. SzN 1919. nov. 12.; Tardos Taussig Ármin: Szemelvények Cs. Joachim Ferenc művészeti kátéjából. Szeged, 1924. júl. 10.; Tardos Taussig Ármin : Műtermek építése, művészek kivándorlása és az aranykoronás költségvetés. Szeged, 1924. aug. 23.; Tardos Taussig Ármin meghalt. Dm 1936. febr. 26.; Tardos Taussig Ármin utolsó útja. Dm 1936. febr. 28.; Szelesi Zoltán: Tardos Taussig Ármin. Dm 1961. febr. 25. 25 Péter László: Juhász Gyula ismeretlen vallomásai egy emlékkönyvben. Dm 1960. febr. 7. 181
