A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban

ember tekint ránk, aki az élet örömeiről való szándékos lemondásban vélte megtalálni szellemének kiteljesedését. De gyakran kereste fel, a hepe-hupás árterű Tiszapartot vagy az árvíz előtti szegedi utcákat, hogy sajátos hangulatukat ezüstös tónusokkal megragadja. A művész azonban nemcsak önmagát ábrázolta legtöbbször, nemcsak a helyi táj jellegzetességeit fedezte fel, de megtalálta benne az embert is, a szenvedőt. Munkanélkülieket és koldusasszonyokat mutató képei, az egyre szilárduló szociális érzéseit tanúsítják. Ez tűnik ki cikkeiből is. írásainak egyikében a fennálló rendszert ostorozza, mely embertelenségével megfertőzi a művészt és a művészetet öncélúvá változtatva elszakítja a tömegektől. „Megszűnt az erkölcs — írja Károlyi —, mint az egységben való viszonyok köteléke, s mindenki önmagáért él nagyon is individualista módon. Művésznyelven a rész lett hangsúlyozva az egység rovására. Leprofanizálódott a világ, látszat foglalta el a helyét a lényegnek, érzékiség az önfegyelmezésnek, gyűlölet a szeretetnek, kapzsiság az adakozásnak, iszákosság a mértékletességnek. A létért való küzdelem s a machiavellizmus lett az irányelvük. Pénz lett az úr s a kegyetlenség: hatalom... Ez a lelki bázis lett szülője a modern művészetnek. Az egyéniség kultusza, a művészi önzés úrrá lett a művészetben is, létrehozta az individualista művészetet. Mint az önző megfeledkezik a morál törvényéről, mely őt az „egész"-nek alárendeli, úgy az individualista művész is túlzott alanyiságában megfeledkezik az objektív világrend törvényeiről, s felelőtlenül tárja elénk egyénisége összes csodabogarait."

5 Juhász Gyula a helyi festők közül, Károlyival volt legjobb barátságban.

6 A költő sokszor méltatta a művész munkásságát és verseket is írt neki. Kontemplativ lényük és halk szavú lírájuk rokonságban állt egymással. Károlyi Lajos kiemelkedő alakja Szeged képzőművészetének. Kortársaira és a ma élő helyi festők munkásságára is hatást gyakorol. Alkotásainak nagy része a — művész hagyatékaként — a Móra Ferenc Múzeumba került. A szegedi képzőművészeknek a munkásmozgalommal való kapcsolata, az első háború után Oroszországból hazatérő magyar hadifoglyok agitációs tevékenységében kereshető. Hódi Géza és Kovács Ágoston, helyi származású festők több évet töltöttek együtt a tomszki fogolytáborban, ahol a színielőadások díszleteit közösen készítették. 1918 nyarán, a szocializmus eszméivel tértek haza. Itthon magánbeszélgetések útján tájékoztatták az embereket és művészkollégáikat az Oroszországban végbement forradalmi változásokról. Kovács Budapestre költözött, ahol 1919-ben, a Hadviselt Művészek Kiállításán, fogsága alatt festett akvarelljait szerepeltette, majd később a Műcsarnokban mutatta be munkáit. Kettőjük közül, a proletár ügyért való harcban, az itthon maradt Hódi állt helyt következetesebben, ezért róla szólunk részletesebben. 5 Károlyi Lajos: Néhány szó a művészetről. Dm 1926. júl. 4. Károlyi Lajossal kapcsolatban említjük meg azt az egykori hírt, mely a Dél-Magyarország 1919. április 17-i száma szerint: „.. .a nagy szegedi művészt, a magyarországi képzőművészeti ügyek népbiztosává nevezték ki Budapesten... Egyúttal azzal is megbízták, a magyar kultúra mai irányítói Károlyi Lajost, hogy Szentendrén és Budapesten művésziskolát létesítsen és egyben az egész magyar képzőművészet szellemi irányítását is ő fogja intézni Magyarországon." E szép és nag)'jelentőségű megbízatás, a társadalmi megújhodást régóta valló és hirdető Károlyira nézve valóban nagy megtiszteltetés lett volna. Azonban e közlés hitelességét megcáfolja az a tény, hogy Károlyi 1921 tavaszán még Szegeden tartózkodik és kiállít. Akkor, amikor a fehér terror elől egy népbiztosnál kevésbé érdekeltnek is menekülnie kellett. Egyébként is a Tanácsköztársaság alatt Budapesten a Népbiztosok Tanácsa művészeti direktóriumot állított fel az ügyek intézésére. Ennek pontos részleteiről szakirodalmunk tájékoztat, amely Károlyi Lajosról nem tesz említést. 6 A költő és a festő kapcsolatával foglalkozik: Szelesi Zoltán: Juhász Gyula és Károlyi Lajos с írása. (Paku Imre): Juhász Gyula. 1883—1937. (Emlékezések, dokumentumok) Bp. 1962.445—458. 174