A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: A makói talicska

Formája, alakja és mérete a ma is használatos malterhordó ládára emlékeztet. Minden valószínűség szerint a ládás talicska is úgy jöhetett létre, hogy a kétkézfogantyús láda egyik végén kereket kapott. Tehát ahogy a saroglyás talicska saroglyából, úgy a ládás talicska ládából alakulhatott ki. Ennek a kezdetleges talicskának a használata nagyon fárasztó lehetett, hiszen mély volt a ládája, a kerék járása meg olyan magasan feküdt, mint a talicska szarva, ez pedig szükségszerűen megkívánta a nagyméretű kerék alkalmazását. így a teher súlya egyenlő mértékben oszlott meg a kerék és a talicskás ember között. A ládás talicska további tökéletesítése a talicskával való cipekedés megkönnyítésére irányult, amit úgy próbáltak elérni, hogy a teher nagyobbik fele essen a kerékre, és csak a kisebbik része terhelje a talicskát toló embert. Attól függően, hogy milyen rendeltetéssel használták a talicskákat, két irányú fejlődést, tökéletesítést figyelhetünk meg: vagy a talicska láda mélységét csökkentik, vagy a kerékjárást, a tengelyt helyezik a talicskaláda alulsó részére. Az előbbihez a makói és általában a gazdasági talicskák, az utóbbihoz a malteros, sőt a kubikos-talicskák sorolhatók. Ez utóbbinál a teher már szinte teljesen a kerékre esik. Tömörkény István mégis állapítja, hogy „... megszerkeztése külön tudomány, ahhoz bognárok, asztalosok, teknő csinálok nem értenek, mert az egyedül csak a talicska készítőnek a tudománya... Nincsenek ugyan mérnöki számítások hozzá, de annak minden részének eltalálva kell lennie ahhoz, hogy valóban kézhezálló legyen. A kerék nagysága és vastagsága, az oldalak mélysége és magassága határoznak. Erős legyen és mégis könnyű. Az oldala rézsút fekvése figyelembe veendő, hogy a homok bele teljesen rakható legyen és tolás közben mégse peregjen le. A keréknek a teherhez való távolsága is fontos, de leginkább még a talicska nyeleké, mert a terhet nem lefelé kell húzni, hanem fölfelé kell tolni. Számításba kell venni azt is, hogy mikor a kubikos izmainak az ereje felmondja a szolgálatot, akkor a testi súlyát is segítségül hozza, hogy amikor tolás közben csaknem ráfekszik a talicskára, annak a kereke akkor is csak haladjon felfelé a járódeszkán: az erők egymásra való hatásának fölfoghatatlan tudományai ezek olyan ember előtt, aki nem ért hozzá."

11 Természetesen más irányú fejlődés, átalakítás is felfedezhető. A talicskavégek eredetileg ugyanolyan magasságúak, mint az oldal, később legtöbbször ívesen megnagyobbítják, hogy ezzel a teher lerázódását megakadályozzák. A talicskaláda párhuzamos végeit, illetve oldalait fenék felé keskenyedő, rézsüs kiképzésben készítik. Ennek szöge a funkcionális követelményeknek megfelelően különbözőképpen alakult: a makóinál enyhe, a kubikosnál pedig erőteljes. Az első talicskák megjelenésének időpontját ma már nehéz lenne pontosan megállapítani. S. Lilley a XIII. század közepére időzíti.

12 Az első magyar talicska-ábrázolás a XV. századból való, a rozsnyói templom főoltár-képéről, mely egy fémolvasztót mutat be. Az itt látható ládás talicska szarva feltűnően vékony. Az oldal elülső része elég hosszú. Végei egy magasságúak az oldallal. Egy fakorong a kereke. A két oldala párhuzamos. Lába nincs, vasalás nem fedezhető fel rajta. A Magyar Oklevél Szótár a XVI. századból említi először. „1538 talyczka 1556 Carruce manuales wlgo tarycka. Carrucas manuales wlgo tyracka vocatas. 1588: Asoth Thalyckath"

13 12 S. Lilley: Történelem, emberek és gépek Bp. 54. 11 Tömörkény István: Egyszerű emberek Bp. 1914. 78. 13 Magyar Oklevél Szótár, Talicska címszó. 124