A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: A makói talicska

nek összes termékét. Ilyenkor egy-egy család kisebb karavánt alkotva egymás mögött libasorban haladt hazafelé. Ott voltak az öregek és a fiatalok, nők és a gyerekek, sőt sokszor az ismerősök és a rokonok is, akiknek később ezt visszasegítették. A terményeket talicskával szállították piacra, ahol gyülekeztek a talicskás emberek. Az árut földre^ tették, a talicskát oldalára fordították, és azon ülve kínálgatták portékájukat. Általánosan használták betegszállításra is. A Stefánia gyermekotthon udvarát valamikor egész talicska-park lepte el.

3 Voltak, akiket utolsó útjukra, a temetőbe is talicskával toltak ki. (utoljára 1944-ben, a harcok idején fordult elő.) „A kishagymásnak a talicska a kocsija, az a szekere,... minden szállítási alkalmatossága, ...talicskán bonyolódik le a hagymatermeléssel kapcsolatos helyi forgalom legnagyobb része, úgy, hogy bártan meg lehet állapítani, hogy Makó közgazdasági élete és a nehéz viszonyok közt a köz ellátása is valósággal össze van kapcsolva a talicskával..."

4 Magyar talicskatípusok Derecskéi Fodor Gábor már 1827-ben megkülönbözteti a talicska két típusát. „Lehet a 'gazda' udvarában látni még olyan eszközt is, a'melynek egy kereke van, és hol deszkából van oldal 's feneke, hol pedig tsak allya van, még pedig zápozott fából, és mind egyiknek két nyele, a'mellyeket közbe állva, megfogván egy ember terhet tolhat előre rajta. Ezek közül az első talicska, másik pedig a 'targontza."

5 Ma is két fajtáját ismerjük a talicskaféleségeknek : a ládás (2. ábra) és a saroglyás (3. ábra) típust. Az elsőnél „benne", az utóbbinál „rajta" viszik a terhet. Homok, föld, salak szállítására pl. szinte kizárólag a ládás típus felel meg; kisebb bútor, zsák, láda vitelére pedig a saroglyás típus. Ez utóbbi neve Nagykőrösön tajiga, Gyulán targonca, Óföldeákon deregjés tajicska, deregjés targonca, dragacs, TápéLebőn rakoncás-, Hódmezővásárhelyen pedig előfordul & francija tajicska elnevezés. A két típust mereven elkülöníteni egymástól nem lehet, mert ha a tragacsra ládát helyezünk, ugyanazt a célt szolgálja, mint az eredeti ládás talicska. A saroglyásra pedig csak egy deszkát kell tenni, és ugyanúgy terhelhetjük, mint a tragacsot. A két típus közötti átmenetet mutatja a kertészetekben néhol alkalmazott átalakítható talicska, amelyet lehet alkalmazni ládás típusként, és a leszerelhető oldalak eltávolításával tragacsként is, attól függően, hogy milyen szállításra veszik igénybe.

6 Győrffy István szerint a tragacs hazája Dunántúl, a talicskáé (furik) a Dunántúl és az Alföld. „A talicska szó tót, a tragacs osztrák eredetű. Ez magyarázza meg földrajzi előfordulásukat."

7 A talicska kialakulása a) A saroglyás talicska A régi talicskaábrázolásokon feltűnik, hogy egyiknek sincs lába. Még manapság is használnak széltében-hosszában lábnélküli talicskát (4. ábra). Újabb keletére mutat az is, hogy legtöbb helyen vasból készül. A saroglyás talicskának fontos része a kerékfelőli oldalon bereesztett támla, amely megakadályozza, hogy a felrakott teher a kerékre csússzon vagy rázódjon. 3 Buday Géza: Néhány szó a talicska ügyhöz. Marosvidék 1930. jan. 14. 8. évf. 10. sz. 4 Makói Friss Újság 1920. augusztus 6. 5 Derecskéi Fodor Gábor: A' mezei gazdaság. Tudományos Gyűjtemény. 1827. 11. 71. 6 Lázár Ferenc: Zöldség termesztés Bp. 1927. 44. 7 Györffy István: Teherhordás közlekedés, jármű = Magyarság Néprajza II. 205. 120