A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: A makói talicska

A MAKÓI TALICSKA Makó legnépszerűbb és legáltalánosabb kézi közlekedési eszköze a talicska volt. Nem tarthatjuk írói túlzásnak, amikor Déry Tibor úgy emlegeti városunkat, „... hogy ott eleven ember úgy nem lép ki a házból, hogy magával ne vinné talicskáját, ... mert Makón a talicska az, ami Pesten a férfinek az aktatáska, a nó'nek a retikül."

1 Szinte „a talicska jobban hozzá tartozik a makói hagymáshoz, mint a csizma vagy a papucs"

2

. Ez az egyszerű kézi teherhordási eszköz elkísérte az embert születésétó'l haláláig. A nincstelenek babakocsinak használták. Rongyot, pokrócot vagy párnát tettek bele, a gyereket pedig úgy helyezték el, nehogy a fejébe menjen a vér. A hagymaföldeken benne játszott a kisgyerek, amíg a felnőttek rakták, kaparták vagy szedték a hagymát. (1. ábra). Abb. 1. ábra Nagy volt az öröm, ha a tipegő legényke játéktalicskát kapott vásárfiába. Bukdácsolva, fáradhatatlanul tologatta. Ha ezt kinőtte, kistalicskát kapott, ami a nagynak pontosan kisebbített mása. Volt rajta vasalás, sőt legtöbbször be is festették. A bérlő, a kisgazda, a napszámos a várostól sokszor igen nagy távolságra fekvő bérelt vagy saját földjére talicskán vitte ki a vetőmagot. Ezen szállította haza földjé1 Déry Tibor: Felelet I. A gyermekkor felelete. Bp. 1950. 157. 2 A talicska alkonya. Makói Friss Újság 1929. december 20. 20. évf. 290. sz. 119