A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Báldy Flóra: Szedettes bunyevácz szőttesek

valót szőjön. Öreg csávolyi adatközlőm

2 úgy emlékszik vissza nagyanyjára, hogy mindig erősen meggörbült háttal tipegett. Ha azt kérdezte, hogy miért görbe, azt a választ kapta, hogy fiatal korában a sok csancsána szövéstől görbült meg ennyire a háta. — Ismét egy híres szövőasszony leánya

3 arra a kérdésemre, hogy miért nem tanulta meg a csancsána szövést, azt felelte: „Anyám akarta, hogy tanuljam meg én is, de én nem akartam, mert láttam, hogy ez milyen nehéz, s még hozzá ilyet másnak szőni, nagyon keserű kenyér." Egyedül Vidákovics Rókusnéról, a Mácó Ancsina néven ismert hajdani ügyes szövőasszonyról

4 hallottam, hogy korán özvegységre jutott, és kenyérkeresetként foglalkozott csancsána szövéssel. A nagy türelmet, kitűnő szemet, sok időt, ügyességet, ízlést követelő munka mellett mégis a múlt század 60—80-as éveiben még 20—40, sőt néhány esetben 50 csancsánával szövött ing is került egy-egy hozományba. Szegények, gazdagok szőtték, de a szegénynek egy-két darabbal is be kellett érnie. A fonal beszerzése nem jelentett különösebb anyagi nehézséget. Az előállításhoz, megszövéséhez szükséges idő, a végtelen türelem, ügyesség, szép érzék adott a szőtteseknek különös, nagyobb értéket. Nem csodálkozunk, ha a még élő szemtanúk a megmaradt darabokat nagyra értékelik és féltve, kegyelettel őrzik. Vidákovicsné leánya a szalmazsák alól szedett elő egy kis motring vetüléknek használt, erősen sodrott, vékony fonalat, ami még az anyjától maradt reá. A sima, vékonyszálú fonalat 120-as selyemsótinak, szvilena sótinak nevezik, az erősen sodrottat kudrava néven ismerik. A minta beszövéséhez használt vastagabb pamut szerintük 60—80-as lehetett. Baja környékén a sodrott szövőfonalakat, bármilyen vastagságút és márkájút só ti néven ismeri mind a magyarság, mind a bunyevácság és a sokácság. Igyekeztem ennek a helyi elnevezésnek az eredetét kikutatni, de ezideig csupán hipotézist állíthattam fel. A legrégibb finom szövőfonaluk angol gyártmányú lehetett, talán egy skót (scot) gyár után egyszerűsítették le a ma is használatos elnevezést. — Az angol macskafejes angelszke macske márkájú selyemsóti fonalat tartották a csancsánát szövő öregek a legjobbnak. A szövőfonalaikat nem gyári számozás szerint nevezték és nevezik ma sem, hanem az egy csomagban található motringok száma után. A csancsánák alapanyagát, a tkányicát kétféleképpen szövik. Általában a láncfonaluk rendesen sodrott és vékonyabb minőségű, a vetülékfonaluk erősen sodrott, bodros, legtöbbször valamivel vastagabb szálú is, de a vékonyabb fonalat is használták láncfonálnak és vetülékfonálnak Az Anyagvizsgáló Intézet textilmérnöki elemzése a felküldött minták alapján mercerizált pamutnak minősítette a selyem sótijukat. A bodrosan szőttnél a láncfonál finomsági számát 140 m/g-nak, a vetülék fonalat 112 m/g-nak találta. A vékonyabb szálú dísztörülközőknél az analízis úgy a vetülék, mint a láncfonál egyező finomságú számát 340 m/g-nak találta. A fonalakat a bajai „Kakas" boltban vásárolták, a bajaszentistvániak a „Móric" boltban. Az előbbi üzlet néhány éve szűnt meg. Utolsó tulajdonosa ilyen finom szálú fonalakat már nem tartott. Szerinte az angol Krapp-cég 50-es finomságú cérnája lehetett a 120-as selyemsóti. — Egy régi bajai nagykereskedés volt alkalmazottja arra emlékezik, hogy ők a csehországi Pottendorfer cégtől hozattak a selyem2 Jeszenovits Mihályné, Kristó néni, Csávoly. szül. 1883. 3 Beck Mihályné, szül. Vidákovics Mária, Baja, szül. 1867. 4 Vidákovics Rókusné, Baja. szül. 1847. 102