A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Lipták Pál: A régészet és a paleoantropológia kölcsönviszonya

a történeti szempontok is." — Ehhez csak annyit fűzök hozzá: éppen Szegeden az a törekvés uralkodik, hogy a biológiai szempontok mellett az antropológiából, szakdolgozatot író, majd az egyetemi doktori címet megszerezni szándékozó hallgatóknak legalább egy része történeti szempontokat is megismerjen tanulmányai alatt. A régészeti munkákban található paleoantropológiai fejezet különböző terjedelmű lehet, de általában az antropológia lehetőségeit nagyon lecsökkenti, ha a közölt embertani fejezet a régészeti rész terjedelméhez képest elenyésző. Pozitív példaként lehet idézni a kérpusztai árpádkori temető, valamint a két üllői avarkori temető régészeti-antropológiai közlését. Ugyanakkor terjedelmes, önálló 20—30 vagy annál is több nyomdai íves régészeti munka némelyikében mindössze 1—2 oldalnyi antropológiai részt találunk, ami természetesen semmiképp sem lehet kielégítő. Hogy a fent elmondottak kiegészítéseképpen távolabbi perspektívában mi jelentené a kiutat, arra nem könnyű felelni. Kétségtelen az, hogy nagyon sokat tehetne a Régészeti Kutató Csoport, ha megfelelő tudományos nívót képviselő paleoantropológusok számára (legalább 2—3 személy) státust tudna biztosítani. Akkor ugyanis a csoport olyan témák, illetőleg szériák feldolgozását szorgalmazhatná—záros határidőn belül — amelyek munkájukhoz leginkább szükségesek. Egyébként sajnos 15 év óta toldozgatás-foltozgatás folyik, hol az egyik fél, hol a másik fél érdekei nyomulnak előtérbe. Arra is van példa, hogy alapvetően fontos szériák — amelyek régészeti közlése monográfia formájában már megtörtént — évek hosszú során át sem kerülnek antropológiai közlésre. A másik kibontakozási lehetőség az, hogy az egyetemi embertani intézetek is fokozatosan kapjanak akadémiai státushelyeket. Úgy gondolom, hogy a szegedi JATE Embertani Intézetéről is mintegy bemutatásképen szólnom kell néhány szót. Az Intézetnek összesen 3 oktatója van; idejük nagyobb részét a tágabb értelemben vett oktatás, illetőleg tanszéki munka veszi igénybe. Az oktatói létszám gyarapodására a közeli években aligha van kilátás. Tudományos kutató munkánk több irányú, de különösen súlypontos a paleoantropológiai kutatás, jóllehet az oktatóknak ebben való részvétele nem egyforma arányú; van akit inkább más tudományos kérdések foglalkoztatnak. Kb. 10 év alatt tervezzük — a délalföldi sorozatok fokozatos vizsgálatának eredményeként — ennek a nagy tájnak paleoantropológiai szintézisét elkészíteni. Ennek azonban feltétele az Intézet bizonyos fokú megerősítése, mert mi is a kis tanszékek nehéz terhét hordozzuk : a túl sokféle irányú munka nehezen enged meg akármilyen természetű súlypontozást. A hozzászólásokból általában azt a következtetést lehet levonni, hogy régész kollégáink most már közvetlenebbül érzik a munkánkat hátráltató gyakorlati problémákat. Azt azonban szükségesnek látom hangsúlyozni, hogy 20—30 éve kiásott és az Intézetbe került anyagok gyors közlése — a jelenlegi oktatólétszám mellett és kutatói státus nélkül — nem lehetséges. A magyarországi történeti embertani kutatásnak — jó és nyilvánvalóan objektív külföldi visszhangja mellett — egyik legfájóbb pontja, hogy szinte küzdenie kell fennmaradásáért. Lipták Pál 125