A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Lipták Pál: A régészet és a paleoantropológia kölcsönviszonya

A RÉGÉSZET ÉS A PALEOANTROPOLÓGIA KÖLCSÖNVISZONYA A történeti embertan (vagy újabban nálunk is elfogadott kifejezéssel: paleoantropológia) a régen élt, azaz történeti vagy prehisztorikus népességek embertanával foglalkozik. A történeti embertan helyzetével az antropológián belül egy magyar és egy angol nyelvű dolgozatban magam is foglalkoztam (1959, 1961), így tehát a kérdéscsoport ezen elméleti részének alaposabb kifejtése mellőzhetó'

1

'

2

. Tudománytörténeti szempontból fontos Bartucz Lajos tanulmánya, amely a magyar régészet és embertan 80 évvel ezelőtt létrejött kapcsolatáról szól

3

. Ugyanő ad kritikai összefoglalást a magyar antropológiai (ezen belül a paleoantropológiai) kutatásokról, illetőleg ezek nemzetközi jelentőségéről

4

. Jómagam bolgár és lengyel nyelven kíséreltem meg hasonló összefoglalást adni. A prehisztorikus és történeti népességek anyagi kutúrájával foglalkozó régészet hasznosan támaszkodhat az antropológia eredményeire és ugyanez persze fordítva is elmondható. A két egymásra utalt tudományszak tényleges együttműködése —15 évi tapasztalataim alapján — sajnos inkább formális. Ez alatt a következőket értem. A közösen végzett ásatás (mégcsak nem is személyek, de az intézmények között) nem általános jelenség. Hozzá kell tenni, hogy ennek újabban inkább az antropológia részéről van nehézsége. A régész-antropológus együttműködés főleg két embertani intézmény működése alapján elemezhető, az egyik a Természettudományi Múzeum Embertani Tára, a másik a Szegedi Tudományegyetem Embertani Intézete. Önálló embertani kutatóintézet, vagy (gondolva a moszkvai példára) valamelyik egyetem mellett önállóan működő Embertani Múzeum és Kutató Intézet nálunk sajnos nincs. Ez a tény, úgy vélem, majdnem minden jelenlevő előtt jól ismert, de nem árt hangsúlyozni akkor, ha a régészek részéről az antropológia felé irányuló megbízatások teljesíthetősége merül fel. A budapesti intézet elég nagy létszámú ahhoz, hogy az ásatásokon való részvétel nagyjából biztosítható legyen, a szegediről nem lehet ugyanezt elmondani; ráadásul a Szegedi Egyetemi Embertani Intézet személyi fejfesztése bizonyos elgondolások következtében, nehézségbe ütközik. Véleményem szerint a két tudományoszak szorosabb együttműködése terén nagyon sokat tehetne az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv 71. számú fő1 Lipták P.: Embertan és történeti embertan. Antropológiai Közlemények, 3 (1959) pp. 111—120. 2 Lipták,P.: On the problems of historical anthropology (paleoantropology). Acta Univ. Szegediensis, Acta Biologica, 7 (1961) pp. 175—183. 3 Bartucz L.: A magyar régészet és embertan kapcsolatának megszületése 80 év előtt. Antropológiai Közlemények, 1 (1958) pp. 71—79. 4 Bartucz, L.: Die internationale Bedeutung der ungarischen Antropologie. Antropológiai Közlemények. 5 (1961) pp. 5—18. 123