A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete

első évben, de ez a vezetői tisztség, illetve vezetői tisztségek ez időben még nem jelentettek tulajdonképpen függetlenítest, ugyanis a fő cél a közös munka volt: azaz minél nagyobb erőfeszítéssel és igyekezettel dolgozni a tulajdonukat képező közös földön. Amikor a koraőszi esős idő beállta miatt a gépállomás a vetési munkálatok egy részét már nem tudta elvégezni, a tagok — az elvileg meglevő munkaszervezeti formákat félretéve — egy emberként valamennyien kézzel vetették a kölcsönkért vetőmagot, s valóban, ez a munkaszervezeti formákat is áttörő erős emberi összefogás volt a kezdeti időszakban a Lenin Tsz legnagyobb ereje. így az első évben — az elvben meglevő szervezeti formák ellenére sem volt más a tsz, mintegy meghatározott földterületen a termelés munkáit közösen végző emberek csoportja, akik minden nagyüzemi tapasztalat nélkül szövetkeztek abban a reményben, hogy jobb életet teremtenek. 1956-ban fokozatosan növekedett a tsz tagjainak a száma. Bővítették előző évi munkaszervezetüket, elsősorban újabb munkacsapatokkal, így 1956. őszéig 6 munkacsapat dolgozott 1 brigádon belül, 4 női- és 2 férfi munkacsapat. Sem területfelosztás, sem más speciális szervezési forma nem volt ez évben, a br.'gádvezető beosztotta a munkacsapatokat egymás mellett, s így dolgoztak. 1956ban kevés volt a földterület, a tagok sokszor munka nélkül voltak, s más tsz-ekbe is elmentek dolgozni a Lenin-, illetve akkor még Haladás nevű Tsz munkaegységfizetése értékének ellenében. A kezdeti síkú, de mégis fejlődésnek indult tsz eredményeit 1956 ősze nemcsak gazdaságilag, de szervezeti tekintetben is erősen megtörte, s a törés nyomán a tsz-ben munkaszervezeti tekintetben is erős visszaesést jelentett az 1956/57-es év. A termelőszövetkezet ekkor 1. típusú tszcs szervezete módjára művelte a rendelkezésre álló földterületet, s ez a művelési forma az 1955-ös első gazdasági év munkaszervezési formáihoz képest is erős visszaesést jelentett. Л taglétszám arányában egyenlően szétosztották a földeket, s ki-ki a maga földterületén külön gazdálkodott, a közös munka előző évi gazdasági tapasztalata azonban ez évben már éreztette hatását, ha kezdeti formában is, nevezetesen: az emberek kisebb csoportjainak összefogásában a fontosabb munkát illetően. Ketten, hárman, de gyakran négyen is „összefogtak", s egymást kisegítve végeztek el a növényápolás Pontosabb munkálatait. 1957 őszével ismét III. típusú ísz-szc alakultak, de ez év őszén még nem került sor különösebb üzemi- és munkaszervezet kialakítására, mivel az őszi betakarítást ki-ki az előző évben kiosztott földterületen egyénileg végezte el. s a tulajdonképpeni közös munkák így csak a vetési munkálatokra korlátozódtak, ezt pedig éppúgy, mint megalakulásuk — 1955 — évében, együttes erővel, munkaszervezeti formák alkalmazása nélkül végezték el. 1958. Az első gazdasági év tapasztalatlansága, a második év visszaesése után ez az év volt az első, amely alaposabb újrakezdést jelentett. A termelőszövetkezet az 1958. évvel mind taglétszámban, mind pedig földterületben erőteljes fejlődésnek indult. A tagok létszáma év végére !50-re, a földterület pedig közel 800 kh-ra emelkedett. Ilyen körülmények közepette már szükségessé vált bizonyos munkaszervezet kialakítása. A munkaszervezet kialakítását ez évben, de az ezt követő években is a tagok települési viszonyai határozták meg. A Lenin — akkor még Haladás nevű — Tsz földterülete és tagsága 1958-ban két, egymástól meglehetősen távol fekvő helyen. Makón és Kiszomboron települt, s ez a körülmény a brigádok szervezésének lehetőségét eleve meghatározta. Két brigádot szerveztek egy-egy brigádvezető irányítása alatt, egyiket Makón, a másikat Kiszomboron fekvő földterületeik megművelésére. A két brigád külön186