A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

A DESZKI HAJOVONTATOK A hajóvontatás, általában a fahajózás, a régi vízi közlekedés néprajzi kutatásunk egyik eléggé elhanyagolt területe. Tömörkény István a század elején írott s ma már forrásértékű irodalmi feldolgozásai 1 óta kevés kutatási eredményről adhatunk számot. A hézagpótló jelentőségű kevés munka közül kiemelkednek Betkowski Jenő tanulmányai.

2 A szerző több évtizeden át gyűjtötte a tiszai fahajózás, hajósélet eltűnőben lévő hagyományait és a monográfiájából már eddig megjelent résztanulmányok mutatják munkája körvonalait és nagy jelentőségét. Egyik tanulmányában a hajóvontatás munkáját, különböző módjait is tárgyalja.

3 Rajta kívül Csermák Géza foglalkozott alaposabban a fahajózással, de kutatásaiból sajnos keveset publikált, megjelent munkája is részben ismeretterjesztő célzatú összefoglalás.

4 A hajózásra vonatkozó kutatásait ,,A dunai hajózás történetének néprajzi kutatása" с kéziratban lévő tanulmányában foglalta össze,

5 amely szintetizáló igényű munka és igen értékes az összehasonlítás, egy megírandó nagyobb összefoglalás szemszögéből. Tárgykörünkben tartozó feldolgozás még Kovács Sándornak a drávai hajóvontatást ismertető dolgozata. 6 Nem említve néhány apróbb adatközlést és az elszórt adatokat, ennyi a hajóvontatás hazai szakirodalma. Megállapítható, hogy ethnográfusaink igen keveset foglalkoztak a vízen szállító kereskedelem hajóvontató munkájának tanulmányozásával. Hogy vizsgált témánk jelentőségét aláhúzzuk, elegendő, ha a folyami közlekedés és teherszállítás hajdani méreteire utalunk. A vízi közlekedésnek még a múlt század végén, a vasúthálózat kiépülése után is hatalmas jelentősége volt gazdasági életünkben. A vasútvonalak megépítése előtt pedig a nagyobb távolságokra történő teherszállításánál a vízi közlekedésnek legalább olyan szerepe volt, mint a szárazföldi közlekedésnek. Folyómenti települések között kétségkívül a vízi útnak volt nagyobb jelentősége. Régi útleírásokból, történeti forrásokból tudjuk, hogy utaink évszázadokon keresztül milyen rossz, elhanyagolt állapotban voltak. Az Alföldet az év nagy részében mocsarak, vízállások tették járhatatlanná, ahol megoldhatatlan feladatot jelentett a tengelyen, kocsin való szállítás. Ezért a kereskedők —ha tehették — 1 Tömörkény István: Vízenjárók és kétkezi munkások. Szeged, 1902. c. elbeszéléskötetének e témakörbe vágó elbeszélései, Tömörkény: Szegedi vízenjárók. Néprajzi Értesítő 1906. 193—202. 2 Betkowski Jenő: A szolnoki hajósok, a csongrádi és mindszenti superok mesterszavai. Magyar Nyelvőr 1952. 3, 5, Uő: Adatok a szolnoki hajósok életéből. Ethn. 1954. 1—2. Uő: Képek az egykori szolnoki fahajózás történetéből. Jászkunság 1954. 2—3. Fahajók a Tiszán. Jászkunsági Füzetek 1955. 2; Tiszai hajósélet, Damjanich János Múzeum Közleményei III—

IV. Szolnok 1961. 8 Betkowski: Adatok a szolnoki hajósok életéből Ethn. 1954. 1—2. 4 Csermák Géza: A magyar hajózás múltjából. Bp. 1956. 6 Csermák Géza: A dunai hajózás történetének néprajzi kutatása. Bp. 1952. Kézirat. Szerző ugyanezen a címen előadást tartott a Magyar Néprajzi Társaság 1952. ápr. 30-i felolvasó ülésén. 6 Kovács Sándor: A drávai hajósok és talpasok élete. Népünk hagyományaiból Bp. 1956. 59—70. 93