A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

tak, nem a halott alá helyezett deszkalapra gondolok, hanem fából készült fejpárnára, vagy valamilyen alacsony lábú dikóféle fakeretre, amely gyékénnyel volt bevonva. A sír irányítása 250 , s ez a téli napkelte irányának felel meg. A leírt sírok valamennyiében vörös okkerfesték tapadt a lábszárakhoz és az alkarcsontokhoz. A halottak testét ezek szerint a ruhával nem fedett részeken ünnepi módon vörösre festették. A márványgyöngyök közül egyetlen darab henger alakú; 0,9 cm hosszú, 0,75 cm átmérőjű. 1 i darab korong alakú, átlag 0,4 cm hosszú és 0,6 cm átmérőjű. Olyanok,, mint a ,,bodrogkeresztúriak

,

\ amelyek azonban a csak tejesköcsögös Jászberényborsóhalmi temetőből még hiányzanak.

24 A rézgyöngyök korong alakúak, 0,28 cm hosszúak és 0,5 cm átmérőjűek. Mindkét változat előfordult Tűzköves régebbi és későbbi temetőrétegében. A sírokban talált gyékénymaradványok azt mutatják, hogy a halottakat a sír fenekére terített gyékényfonatra fektették. Nézetem szerint ugyanarra, amelyen életükben aludni szoktak. Ebből pedig az következik, hogy a halott fektetésének módja — éppen úgy, mint az összekuporodott helyzetben való alvás — a gyékényfekvőhely rövidségével függ össze. Régen tisztázott kérdés már, hogy a kuporított testhelyzetben való temetés nem függ össze a hellyel, a gödörásás munkájával való takarékossággal. Banner jónehány adatot sorol fel, amelyekből kitűnik, hogy a sírgödör lényegesen nagyobb volt, mint amekkora helyen a halott elfért.

25 Akik hittek ebben az elméletben, a legegyszerűbb területszámítást sem végezték el. Nem számították ki. hogy a hátán, kinyújtva eltemetett halott részére ásott 190x50 cm-es sír területe: 9500 cm

2

, kevesebb, mint a kuporított testhelyzetben eltemetett halott részére ásott 130 X 80 cm-es : 10 400cm

2-es sírgödör területe. A halottaktól való félelmet nem tartom elsődlegesnek és a kuporított temetkezési szokás okának. Nem tagadom, hogy már a neolitikumban is összekötöztek bizonyos halottakat, figyelembe veszem a halottak összekötözésére, megcsonkítására, leszegelésére vonatkozó kétségtelenül hiteles késői adatokat, de nem fogadhatom el azt, hogy az összekötözéssel megmagyarázható, nem általános esetek vezettek volna a kuporított helyzetben való temetkezés szokásához. Feltétlenül számolok ugyanis azzal, hogy a halott ,,járását'

1 sokkal könnyebb megakadályozni, ha kinyújtott testhelyzetben kötözik össze lábait, ahogyan az a Bannernél idézett konkrét esetekből is kitűnik. Magam is írtam ilyen esetről,

20 és a sír földjéhez szegeit középkori magyar sírokat is leírtam Bátáról.

27 Egyedül lehetségesnek csak azt tartom, hogy az őskorban a halottak összekötözésére! a kuporított testhelyzetet igyekeztek biztosítani, s hogy ebből a néha elkerülhetetlen eljárásból másodlagosan,, talán már az őskorban is, kialakult a hazajáró halottak elleni védekezés szokása. Az őskori sírokban gyakrabban találunk enyhén kuporított helyzetben fekvő csontvázat, mint olyanokat, amelyekről csakis erőszakos összekötözést tételezhetünk fel. A mérsékelt kuporítás az alvógyékényen pihenő ember akkoriban normális helyzetének felel meg. Mivel pedig az alvógyékényt a sírban is a halott alá temették, a nem nagy gyékényen ott sem helyezhették el kinyújtva. Ha tehát a halál beállta után nem igazgatták rá az alvógyékényre idejében a halottat, akkor a hullamerevség beállta után erőszakos eszközökhöz kellett folyamodniuk. A térdben behajlított lábakat a törzshöz kellett kötözni; ez pedig szélsőségesen nagyfokú kuporí24 Csalog Zsolt, Jászkunság VII. (1961) 149. 25 Banner J., i. m. 26 Csalogovits József, Népr. Ért. 1937. 447—448. 27 Csalog J., Tolna vármegye múltjából, 5. (1940) 57. 40