A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

Istvánnak ezt a félreérthetetlen módon megírt megállapítását Patay elhallgatta, a publikáció 20—21 képén levő kiterített rajzot pedig az ottani 16. kép fényképének és Kovácsnak a kiterített rajz hibáira vonatkozó megjegyzéseit figyelmen kívül hagyva, a szövésmintára vonatkozó elmélete bebizonyítására átrajzoltatta.

10 III. C. Ezt a jelzést olyan díszítőminták leírásakor használom, melyek már csak fonatszerűek, de fonatként egyáltalán nem készíthetők el. Az emlékanyag segítségével rekonstruálható kialakulásuk az elsődleges fonatminta rajzolva történt utánzásával függ össze, a minták azonban olyan részletekből, máskor azoknak változataiból állnak: amelyek az alapminta rajzolásakor mellékesen jelentkeztek. Igen sok minta tartozik ebbe a fokozatba, s valamennyiükre az jellemző, hogy változataik rendesen ugyanannak a tárgynak más-más részén, együtt fordulnak elő. Az ilyen esetek nemcsak azt bizonyítják, hogy a tiszavidéki és az ún. bodrogkeresztúri agyagművesek igen fejlett rajzolókészséggel rendelkeztek, hanem azt is sejteni engedi, hogy a mintaelemek variálása íratlan szabály volt ebben a korban. Az ide sorolható minták jellemzésére ezen a helyen példaképpen egyetlen elsődleges fonatmintának a változatait mutatom be. A II. A. fokozatba tartozó, itt kiragadott színes fonatminta (VII. t. 1.) jegyzékemben az F. 11. jelzést viseli. Edényrajzként Szegvár-Tűzkövesen gyakori. (VII. t. a.). Ugyanott azonban számos változata is előfordul. Az F. 11. 1. változat a minta pozitív és negatív csíkjainak ecsettel történt, fellazított festése útján alakult ki. (VII. t. 2. kép bal oldala.) A festett fonatminták között így az alapból kispórolt meandroid mintacsík újabb minta benyomását keltette. Ez az új minta rendesen a festett csíknál szélesebbre sikerült. Nehogy tehát az aránytalanság érzetét keltse, a felületnek ezt a részét mélyített vonallal két részre (a VII. t. 2. kép jobb oldala) vagy két vonallal három csíkra bontották (VII. t. Ib., 3.). A tűzkövesi cserépen ezeknek a vonalaknak a közét sárga okkerfestékkel befestve ki is emelték. (VII. t. 3.) Ezzel a meandroid mintacsík maga is mintává vált. Hasonlót látunk a tiszadobi, bodrogkeresztúri edényrajzon, (VII. t., За) ezen azonban rácsszerű árnyékolás helyettesíti a festést, s a meandroid minta önálló vonalakként maradt meg.

16 Az imént említett tűzkövesi cserépen még csak mellékes szerepet játszó meandroid mintacsík egy másik tűzkövesi cserépen már önálló szerepet kapott (VIII. t. 1.). A meandroid csíkokat itt vörös okkerral festették rá a cserépre és utólag húzták ki a bemélyített körvonalait. A tulajdonképpeni fonatminta itt már csak festetlen alapként ismerhető fel. Jegyzékemben ez a minta az F. 11.2. változat jelzést kapta. Az említett 2. változatnak egy sor újabb változatát ismerjük. Az egymás mellé sorakoztatott meandroid csíkok dőlése, illetve futásának iránya, az eddigiekben párhuzamos volt. Az F. 11.3. változatnál ez az elrendezés megmarad, a meandroid mintacsíkot azonban végeiken kampós tagokra bontották szét. (VIII. t. 2—5.) Az idézett 3. számú tűzkövesi töredéken a mintát egyszerű vonallal rajzolták az edényre, majd vörös festékkel csíkszerűen megerősítették és utólag körülkerítették. A nyitraladányi tejesköcsögön

17 (VIII. t. 4.), a kampókra szétszakított csíkot mészbetétes rácsozással rajzolták meg, sőt teljesen az edény alakjához alkalmazkodva, az üresen maradt részekbe rácsozott háromszögeket komponáltak. Mindez az agyag16 Patay P., Swiatowit. XXIII. (1960) 373. o. 12. kép. 17 Nischer—Falkenhof L. Dolg. VIII. (1932) LUI. t. 32