A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

II. A. Ezen a fokon a fonat készítője már nem elégedett meg azoknak a változatoknak számával, amiket a fonatminta meghagyásával, csak a szálak színkombinációja útján hozhatott létre. Felismerte, hogy jóval több színes minta előállítására is képes, ha helyenkint, a kisebb-nagyobb egységnek számító részeken belül, a szálak kötésének rendjén változtat. Az ilyen, fonat alakjában előállítható, más anyagokon vésett vonalak, vagy festett csíkok segítségével díszítésként alkalmazható minták száma meglehetősen nagy. Készülő jegyzékemben eddig 39 elsődleges fonatmintát tartok számon, ez a szám azonban még bővül. Az ide sorolható mintáknak egy részét a későgravetti csontfaragványokról is ismerjük, ugyanezek azonban a korai keramikán is nagyon jelentősek. A díszítőrajzok alapján kísérletképpen gyékényből, kákából, hasított fűzvesszőből készült fonatminták közül néhányat rajzban a III. t. a—h

1

. képen be is mutatok. Több hasonló fonatmintát fonatrajz formájában és papírcsíkokból készült fonatkísérleteim fényképén már korábban közöltem.

9 A kökénydombi újkőkori fonatlenyomat mintája ebbe a csoportba tartozik. Fonatolása alapjában véve hármassávolyos, a kötéseket azonban a minta kedvéért helyenkint megváltoztatták (3. kép). A Szentes-ilonaparti cserépen a szembefordított háromszögek sorából álló keret vonalainak nem párhuzamos iránya már többről tanúskodik. Készítője sok örökölt kötöttség ellenére már rajzolva tervezte mintáit, ami az újkőkorban már általános jellemzője a fonat eredetű, de már bizonyos mértékig önállósult díszítőművészetnek. III. A—C. Az e rétegbe tartozó díszítőminták lényegileg már csak fonatszerűek. Fonatként el sem készíthetők; vagy ha kivételesen akad közöttük ilyen, akkor annak kötése annyira silány, hogy gyakorlati alkalmazására nem is gondolhatunk. Rajzban továbbfejlesztett minták ezek, s mai anyagismereteim szerint az újkőkorban már ismertek voltak. Erről győzött meg a Szegvár-tűzkövesi ásatások valamennyi települési szintjéből származó keramika, de az a más lelőhelyről származó leletanyag is, amelyet Tűzkövessel való kapcsolatai miatt részletesen megvizsgáltam. Korábbi nézetemet, amely szerint a rajzosán továbbfejlesztett minták az újkőkorban, annak egy B-nek nevezett szakaszában alakultak volna ki, az elmondottak alapján módosítom. Mai meggyőződésem szerint a fonatszerű díszítőminták már a keramika előtti időkben ismertek voltak, létrejöttük pedig azzal függött össze, hogy a fonatornamentikát véséssel, festéssel díszíthető semleges textúrájú anyagból készült tárgyakon egyre nagyobb mértékben alkalmazták. Semleges textúrájú nyersanyag a keramika előállításához felhasznált agyag is; a fának, a kéregnek és a bőrnek a használatba vétele azonban megelőzte amazt. Nem tulajdonítok kronológiai jelentőséget az A—C-vel jelölt mintáknak, mert ezek csak a rajzban való mintamódosulásnak a különböző módozatait jelzik. III. A. A fonatminta rajzban való továbbfejlesztésének egyik módja az, hogy a lépcsőzetesen tört körvonalakat egyenesekbe foglalják össze. A rajzból tehát azok a részletek maradnak el, amelyek fonaton technikai szükségszerűségből voltak lépcsőzetesek. Rajzolás alatt természetesen faragást, vonalas festést is érthetünk. (IV. t. 1.) 9 Csalog J., FA VII. (1955) 39^40. o. 3. és 4. ábra. Érthetetlen, hogy Patay Pál, aki említett munkámat idézi, 1960-ban a Swiatowit XXIII.-ban megjelent cikkében nem emlékezik meg ezekről a fonatrajzokról, sőt újabb rajzok közlésévei saját nevében igyekszik igazolni azt, amit én állítólag csak feltételeztem. A 3. jegyzetében nem 1955. évi, hanem 1941. évi cikkem megállapításaira hivatkozik, de ott is figyelmen kívül hagyja, hogy a mintáknak a cserépanyagon változó sorrendben történt kifestését már akkor megemlítettem. Színes minta „szalagokról" (helyesen csíkokról> ír, holott cikkemben zárt mintaegységek képe is szerepel. 28