A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Marián Miklós: A Tiszai ártér téli madárvilága és gazdasági vonatkozásai

Rendszerint kiemelkedő nyárfákon figyelő példányai tűnnek szembe. Fő táplálkozási területük Tápé község, ahová gyakran járnak élelem után. A Tisza jegén befagyott dögön — is gyakran lakmároznak. Conus frugilegus Vetési varjú Kisebb számban a nap minden órájában láthatók fákon megpihenő egyedei. Területünktől északra, ugyancsak az ártéri erdőben nagyobb populáció lakik. Ennek napi vonulási útja a megfigyelt erdő fölött vezet. Reggel, aránylag alacsonyan sok. 30—50 példányból álló csapat húz dél felé. Délután nagy magasságban az ellenkező irányba repülnek, ilyenkor hosszan elnyúló, lazán összetartozó tömegük 1000 példányt is számlál. Fő táplálkozási területei az ártéren kívül eső szántók. Coloeus moneciula — Csóka Közvetlenül a megfigyelésre kijelölt terület északi határánál 2—300 csókából álló népesség él öreg füzek odvaiban. Egy részük mint áttelelő területünkön tartózkodik. Gyakran láthatók a vetési varjak csapatába keveredve. Pica pica Szarka Csak néhány példány fordul elő, ami vad- és madárvédelmi szempontból előnyös. Garrulus glandarius — Szajkó Kis számban él területünk északi részén. Gyakran látható, amint a fácánetetőkbe helyezett csöves kukoricán torkoskodik. Parus maior — Széncinke A vizsgált terület egyik uralkodó faja. A nap minden világos órájában és a legkülönbözőbb időjárási viszonyok között tevékenykedik. Fgyesével vagy fajtársaival, gyakran más fajokkal együtt, fáról fára röpülve, állandóan tovább haladva kutatja a koronaszintet. Néha a földön is láttam szedegetni. Havas időben a fatörzsek körül képződött hómentes talajon keresgél: nagy gyorsasággal emelgeti az avar száraz leveleit és fogyasztja az alattuk rejtőző rovarokat. Zord időben a kőris termését is eszi. Mozgékonyságából, éberségéből, aránylag bizalmas természetéből adódik kíváncsisága, melynek több érdekes példáját tapasztaltam. Egy alkalommal a ligeterdőben két széncinke szegődött hozzám, és mintegy 150 méter távolságon velem haladt. Lassan, szándékosan kissé zajosan jártam, közben meg-megállva. A madarak egymást állandóan szólongatva 6—8 méter távolságban röpködtek körülöttem. (1960. I. 29.) Többször előfordult, hogy amikor csendesen megálltam az erdőben, fáról fára röpködve közeledtek hozzám. Különösen izgatja őket ilyenkor a kezemben tartott, fehér lapú napló. ,,Tze" és ,.cserére^' hangokkal felelgetve egymásnak 2 3 méter közelségbejönnek. Előfordult, hogy a fák közé állított kerékpárt elhelyezése után néhány perccel kis csapat cinke vette körül. Hangos kiáltozással röpdöstek, és különösen a fényes alkatrészeket csipkedték, kopogtatták (1960. III. 19.). Tavaszi énekét a Tisza alsó szakasza mentén sokszor igen korán, január végén, február elején már hallatja. Parus caeruleus — Kékcinke Kisebb populációja él a téli ártéri erdőben. A széncinkével vegyes csapatokban jár. Téli magatartása is nagyjából azonos azéval. Aegithalos caudatus — Őszapó Minden télen nagyobb számú őszapó van a területen. Az előző két cinkefajjai vegyes csapatokban, vagy tiszta állományban láthajuk. 294