A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai
Fonatlenyomatunk mintája legegyszerűbben úgy ismerhető fel, ha az edénytöredékről gipszleöntést készítünk, és ha azon a különböző irányú szálakat másmás színűre festjük (lb. kép). Töredékünkön a minta hiányosan maradt meg, de rajzban kiegészíthető (3. kép). Kérdéses csak az marad, hogy a mintaegység központjában látható keresztalakot hány egyre nagyobbodó négyzet vette körül? Azt, hogy a fonat készítésekor kétféle színű szálat használtak, s hogy a rekonstrukció elvben helyes, azt a cserepeken található, váltakozva ki is színezett edényrajzok tanúsítják. Az eddig ismert legszebb edénytöredék 1963. évi Szentes-ilonaparti ásatás során került elő az 1. háznak részben elszántott keleti végéből. 8 (4. kép.) Pozitív mintacsíkjait vörös okkerfestéssel emelték ki, a festetlen alap sárgásbarna. Messzire vezetne, ha ezen a helyen az ilonaparti cserépnek kerettel mezőkre osztott felületén található többi fonatmintával, illetve az ugyancsak keretbe szorított, térborítóvá tett spirálmintával behatóan foglalkoznék. Erről a cserépről behatóbban az ilonaparti ásatás publikációjában fogok szólni. Itt most a fénykép jobbközépső mintája a fontos. A cseréprajz készítője lépcsőzetesen tört csíkokban azt foglalta össze, ami a fonaton színes mintának hatott. Bár a fonat egyes szálainak határát külön-külön nem jelölte vonalakkal, rajzában mégis eléggé szolgai módon ragaszkodott a fonat textúrájához. Teljes szolgalelkűséggel mégsem vádolhatjuk, mert a minta felső, szélesebb keretében olyan háromszögekből álló csíkot rajzolt, amelynek vonalai nem a fonat szálfutásához alkalmazkodnak, hanem 45°-os szögben eltérnek attól. Az edény díszítője tehát alkalomadtán szabadon tervezte mintáit, s csak arra ügyelt, hogy azok a fonatokon megszokottá vált pozitív-negatív egységek benyomását keltsék. Ugyanez az elv nyilvánul meg abban is, hogy a térborítóvá tett spiráldíszt is pozitív-negatív csíkokból építette fel. Bármennyire is fonatszerű ez a rajz, az említett jelenségek már az önállósulás útját mutatják. Ezért lesz érdemes a fonatolás kérdését, a fonatdíszeket és a fonatszerű díszítőmintákat kissé közelebbről megvizsgálnunk. Az előállítás módja szerint a fonatok különböző rétegek szerint osztályozhatók. Mindezek kialakulásukban nyilván korokhoz is köthetők, megmaradásuknak azonban felső határa nincsen, mert a legegyszerűbb és legrégibb minták máig megmaradtak a fejlettebbek mellett. I. A. A legegyszerűbb fonatok. Az ún. vászonszövés mintája és a sávolyos fonótok. (II. t. a—c.) Az egymást keresztező szálak azonos színűek. A mintát csak a fény-árnyék játéka, illetve a szálak rostjainak futása teszi észrevehetővé. Az őskori leleteken az ilyen minták nem gyakoriak,, de megtalálhatók a legkülönbözőbb csoportokban (II. t. a 1 ). I. B. Ugyanilyen egyszerű, de kétféle színű szálból készült fonatok. A látható minta ezeknél a színes és színtelen szálak sorrendjétől függ és ezért nem feltétlenül azonos a fonatmintával. Azonos fonatminta így különböző színes mintát mutathat. (II. t. b—b 1 , c—c\ d., e—e\ f, g., h—h 1 .) Nagyon valószínű, hogy az ember véletlenül nem azonos színű szálakat használva ismerte fel a színes mintákat, s miután azok megtetszettek, tudatosan igyekezett hasonló módon változatokat előállítani. Az ilyen minták rajza eléggé gyakori az őskor különböző szakaszaiban. Ismerjük ezeket már a felső palaeolitikum későgravetti csontfaragványairól, de nem hiányzanak a keramikus időkben sem. (Vö. Acta A.H. 9. (1958) 109. 1. III. t. 1. képpel.) 8 Az üonaparti és tüzkövesi ásatásaim egybekapcsolt ismertetése befejezés előtt áli. 2b
