A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Török László: A szegedi eklektika

sokszor annak elébe is vágva, Ybl Miklós művészi pályája a fóti templomtól, tehát 1845-től szemléletesen mutatja a stílus kiforrását. Főbb állomásai az Unger-ház (1851—52), a Nemzeti Lovarda (1857—58), majd a már „reneszansz^-nak aposztrofált Budai Takarékpénztár (1860), a Geist- és a Ganz-ház (1863—64), a régi képviselőház s környezetében a Festetich György-, Károlyi Alajos-paloták (1865, ill. 1862, 1863—64), a Ganz-mauzóleum a Kerepesi temetőben (1868) és a margit-szigeti Margit-fürdő (1869).

22 Ybl művészetének fejlődése természetesen a legmagasabb európai színvonalat, s mondhatnók a stílus megalkotásának folyamatát jelenti, s hatását — bármennyire nagy is egyébként Ybl hatása, tekintélye akkor — nem tudjuk kimutatni közvetlenül, egyidőben az egész magyarországi építészetben. Azok az évszámok, amelyeket Ybl első tudatosan neoreneszansz ihletésű alkotásaival összeköthetünk (1860 s köv. évek), a magyar építkezések átlagának szempontjából még a fent ismertetett három romantikus stíluscsoport érett évei. Erejük teljében dolgoznak a romantika mesterei, Feszi, Gerster, Máltás Hugó, Wieser Ferenc, Kasselik Ferenc, Kauser — vagy Szegeden Hoffer, Heszlényi, Kováts István stb. Ugyanakkor, amikor ezek az építészek a kiegyezés körüli időkben fel-fellendülő polgári lakóházépítkezések megtervezése során a nemzet művészeti hangulatának engedve, kénytelenek voltak ragaszkodni a romantika elsődleges formáihoz, s legfeljebb a romantikán belüli stílushiggadás útjára léphettek, addig Ybl állandó kapcsolatban áll az európai építészet egészének kérdéseivel, s módjában van egy-egy nagyobb jelentőségű, stílusfordulót jelentő építkezés előtt külföldi tanulmányutat is tenni. Arról nem is beszélve, hogy Ybl megbízói korántsem annyira megkötött szemléletűek, mint kisebb pályatársaié. A romantikán belüli, szinte észrevétlen eklektizálódási folyamat szegedi emlékeken keresztül is bemutatható. E változást nyugodtan nevezhetjük észrevétlennek, hiszen ha csak a műemléki táblák szövegét nézzük az illető esetekben, már kitűnik, meghatározásuk bizonytalan, hol mint romantikus, hol mint eklektikus emlékek szerepelnek. És folyamatnak, nem pedig fejlődésnek kell neveznünk, tekintettel arra, hogy valamilyen pontosan leírható, megnevezhető végeredményig nem juthatott el a fővárosi kifejlett eklektikus stílus időközbeni térhódítása miatt. A stilisztikai változás, ahogyan — főként a „második csoporf'-beli — romantikából eklektizáló építészet lesz, valójában nem egyéb, mint fokozatos egyszerűsítés és egyes elemek kicserélése. A klasszicizmustól örökölt egyszerű alaprajzi és tömegképzési megoldásokban változás nem jelentkezik, a homlokzatok ritmizálásában is — szemben a gazdagabb, angolos romantikus alkotások bonyolult képleteive! — feltűnő higgadtság uralkodik. A városi lakóház megjelenítésében az a funkcionális logika érvényesül, amelyet a magyar barokk polgári lakóházon tanulmányozhatunk: a kapu, az ablaknyílások, a rizaliítengelyek elhelyezésében az alaprajz tartalma érvényesül, nem pedig valamely kastélyépítészeti megoldás erőszakolása. mint a nagyromantikában annyiszor; vagy nem egy palotahomlokzatnak adaptálása bérházra, mint a későbbi eklektikában majd. A nagy egész egyszerűsödése mellett a homlokzat egyes elemei is jelentősen leegyszerűsödnek. Eltűnik a gazdag állókonzolos főpárkány, erőteljes ritmikájával: az ívsoros fő- és övpárkányok; az ablakkeretezések profiljai sematizálódnak (3. kép, Scheinberger-ház földszinti ablaka), megfogynak, majd teljesen eltűnnek a mérművek, a moreszk parapetbetétek, aztán valamennyi ornamentum, hogy helyüket átvegyék a tükrös mélyítésű, bizonytalan eredetű lizénák és párkányfrizek, az egyYbl Ervin: Ybí Miklós. Budapest, 1956. 240