A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Török László: A szegedi eklektika

det újjal cseréli fel. Az építkezések stílusa is más az eklektikán belül az árvíz előtt és az árvíz után. Noha az árvíz előtt működő építészek szerepe a katasztrófa után sem szűnik meg, hiszen tevékenységüket az újjáépítéskor is folytatják — munkájuk elvész a királyi biztosság építészeinek monumentális törekvésű, „modernebb'

1 munkájában. A város rekonstrukciójának első éveiben felépült házak már az érett nemzetközi eklektika nyelvét honosítják meg, amelyben a víz előtti szegedi építészek nem voltak otthonosak, az 1885 utáni időkben pedig az eklektika minden tekintetben hanyatlásnak indult. E tanulmány kereteibe főként az 1860-tól 1879-ig terjedő két évtized alkotásait illesztem be, fontosságuk és az árvíz választóvonala miatt. 1. Az alapok Szeged 1830 körül készült, Joó János féle vedutáján tekintélyes város terül el a Tisza mentén. Alszeged- Palánk—Felsőváros hármas középkori települése magasra emelkedő barokk tornyokkal, gazdagon beépített utcákkal jelenik meg e képen. Kirajzolódik a falusias, de sűrű alsóvárosi település, középpontjában a ferencesek templomával; a Szent Dömötör templom s a város szellemi centruma: az oskolák; tőlük nyugatra felnyílik a hatalmas Búzapiac: a Palánk magas beépítése a kései barokk és a reformkor polgári fellendülését mutatja. A Vár és a városháza közötti tér egyre kevésbé emlékeztet stratégiai célú pusztaságra; a budai országút irányában fejlődő Rókus kórházával s elegáns kis templomával pedig már-már egyenrangúnak tűnik a házakkal telizsúfoltnak látszó Felsővárossal. A Tiszán büszkén lobogó zászlajú hombár-hajók, gabonaszállító bőgős vizijárművek horgonyoznak, a Szent Dömötör templommal egy vonalban pedig a tiszai vízimalmok. A különben szerény veduta nemcsak a tárgyi részleteket mutatja pontosan, visszaadja a reformkori Szeged szinte teljes, belső egészét is. Érezteti azt a serény tevékenységet, melynek révén Szeged 1879-ben már 5723 házzal bíró, jelentős köz- és magánvagyonnal rendelkező város. A szegedi reformkor gazdasági fellendülését a Szegeden mindenkor legfontosabb fekvési adottságokban, a városnak és polgárainak nagykiterjedésű földbirtokaiban, bérleteiben, az ősidőktől gazdag állattenyésztésben, a Vedres István tevékenysége nyomán korszerűsödő gazdálkodási módszerekben, s nem utolsósorban a szegedi iparosok munkájában, kereskedésében kell, mint okozókban, feltételekben felfedeznünk.

3 Mindezen tényezők együttes eredményeként s a régebbi alapokon Szeged városképi összetevőit tekintve Pozsony, Sopron, Eger, Buda, Pest, Pécs mögött közvetlenül, Veszprém, Szombathely, Miskolc, Debrecen mellett és előtt helyezkedik el a reformkorban. XIX. századi építészetének alakulásában döntő tényező Vedres István művészeti munkássága. Az építészeti tevékenységének kezdeteit tekintve klasszícizáló-későbarokk, Fellneri nyomokon haladó Vedres (ld. 1799—1805-ben épült Tanácsházát) az 1810-es évektől kezdve az európai korai klasszicizmus leghaladóbb eszközeivel dolgozik. Ez időtől megépült alkotásai nemcsak korabeli városképi jelentőségük miatt működtek közre a későbbi szegedi városi lakóház szintmagasságainak, nyílásritmusának, iparművészeti felszerelésének normaalkotásában, stílusuknak magával ragadó dinamizmusa is képessé tette őket hagyomány-alkotásra. Vedres művészetének legfontosabb jellemzője az, hogy épületeinek homlokzatán a korabeli legjobb alkotások között is ritka tisztasággal tűnik fel az épület szerkezeti, tektonikai lényegének jelzése. A lebontott piarista iskola, és a Korda—Dani palota homlokzatának lizénái és falpillérei, párkányai és szemöldökei az épület fizikai mivoltának lényegi statikai alapjait, a szerkezeti elemeknek s a bennük lezajló erőjátéknak össze3 E helyen a szegedi ipar-, kereskedelem-, és gazdálkodástörténeti anyagot nem tárgyaljuk. 232