A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Török László: A szegedi eklektika
A szükséges elméleti kitérés után lássuk a magyarországi eklektika alapvető jellemzőit. 5, Л magyar eklektika sokarcúsága A kiegyezést követő két évtized, de főként az 1880 utáni évek rendkívüli méretekben megindult magyar építkezése nemzetközi megoldásokat mutat. E megállapítás különösen Budapest építészetére vonatkozik; s oka idegen származású, iskolázottságu, vagy egyenesen idegenből meghívott építészek megbízása, majd az egyes építészeti divatok gyors feltűnése és feledésbe merülése. Nemzetközi megoldások alatt azt kell értenünk, hogy Magyarország nagyobb városaiban egyidőben megjelenik az inkább Ausztriára jellemző (s a német eklektikához tartozó) neo-reneszansz, a francia hatáson alapuló francia—németalföldi stílus (az iparművészetben kedvelt elnevezéssel hibásan sokszor ,,alt-deutsch"-nak is nevezték), majd a bécsi neo-barokk és neo-rokokó; aztán a neo-román és neo-gótika is. Ugyan Európa más nagyvárosaiban is némileg keverten jelentkeznek az eklektika helyileg köthető, „nemzeti" irányzatai, Magyarország esetében mégis különös kevertséggel kell számolnunk. 6. Korai eklektikánk értéke, eredete A koraeklektika és több irányzatú későeklektika között egyrészről, a nagyvárosi monumentális és a kisvárosi, konzervatív eklektika között másrészről felismert különbségek Magyarországon jelentősek. Koraeklektikánk rokonszenves mivolta — különösen vidéken — abból fakad, hogy hosszú ideig szervesen átfedésben van a magyar építészettörténet klasszicizmusa, romantikája és korai eklektikus törekvése. A provinciális magyar koraeklektika formai eszközeit közvetlenül a kései klasszicizmusból és a leegyszerűsített romantikából teremti meg. E megállapítás igazsága közvetlenül összehasonlításokkal ellenőrizhető, a szegedi korai eklektikából is találunk rá igazoló adatokat, amelyekre a megfelelő helyeken rá fogok mutatni. Éppen az eklektikának a romantikával való formai kapcsolata miatt szükséges a magyar romantikáról kissé bővebben megemlékeznünk. A romantika korai megjelenésének felismerése, a preromantika művészetének ismerete ma már lehetetlenné teszi a romantikának konvencionális besorolását időben a klasszicizmus mögé. 1 A magyar romantika a felületes szemlélőnek mégis úgy tűnik, hogy rendhagyó módon csak a klasszicizmus után, s a szabadságharc leverése utáni helyzetből érthetően tűnik fel. Akkor, amikor Európa késői romantikus megnyilvánulásai már távol voltak a harmincas évek egészséges szellemétől. E látszatokra alapuló szemléletet megdönti azonban biztos tudomásunk arról, hogy amiként másutt Európában, úgy nálunk is komponense a romantizáló szemlélet az 1820 utáni irodalomnak, zenének, képzőművészetnek, sőt, az építészetnek is. Az európai romantika a század első felében egyaránt tartalmazza a nemzeti mozgalmak előre mutató szellemiségét és a szentimentális—romantikus passzivitást, szertelenségét, individualizmust. Ezzel szemben az 1850-es évek magyar romantikája egyértelműen pozitív történelmi szerepet tölt be, mert a jogos nemzeti ellenállás gondolata hívja életre, s tartja ébren egészen addig, amíg a kiegyezés utáni kapitalisztikus változás és a szellemi elzártság feloldódása el nem söpri. De a kisvárosi építészetben ezután is megmaradnak kompozíciós módszereinek és formai állományának hatóerői. 1 A kérdésnek a további irodalom számára alapvető tárgyalását ld. Zádor Anna: Pollack Mihály, Budapest 1960 c. művének ,,Bevezetésiében. 230