A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Szelesi Zoltán: Munkácsy Honfoglalás-a Szegeden

érkeztek Párizsból. 49 A rajzok megfelelő összeillesztése és vászonra ragasztása után,, közel olyan jelentó's méretűvé (196X600 cm) alakult a szénvázlat, mint a kultúr­palotában levő terjedelmes Honfoglalás-kép. Említettük, hogy a Honfoglalás nagy színvázlatának megvásárlási terve nem vál­tott ki egyhangú helyeslést Szegeden a tanácsbeliek részéről. A kép megszerzését a közgyűlés tagságának mintegy háromnegyed része javasolta, a többiek viszont el­lene szavaztak. E kettősség jól kifejeződött a szegedi képtár kultúrpalotában való megrendezésekor, amikor — többek közt — a Munkácsyné által ajándékba kapott szénrajz sorsa felett kellett dönteni. ,,Az egyik szegedi tanácsúr még a százforin­tos képrámát is sajnálta ettől a kartonra rajzolt hatalmas szénvázlattól, — mely sze­rinte — kirívna ama becses társaságból, ahol az a kitűnő Andrássy-kép is függeni fog. Össze kell. tekercsebe göngyölni s aki tanulni akar róla valamit, az előkeresi azt majd a lomtárból is." 50 Voltaképpen Szegeden is a Honfoglalás pozitív eszmei­ségét nem helyeslő soviniszta történetszemlélet hallatta hangját, úgy, mint Buda­pesten, ahol nem akarták elhelyezni a Honfoglalást az eredetileg tervezett parlamenti ülésteremben. Viszont az ilyen szemléletet a népi erejű érdeklődés teljesen elsöpörte. A Tisza-parti város lakosságának, a Szeged-környéki tanyavilág múzeumba zarán­dokló parasztságának vasárnapjait, az Árpád honalapítását ábrázoló kép ismételt megtekintése tette igazán ünneppé. Munkácsy és Szeged kapcsolatait továbbra is a helyi sajtóban tudjuk nyomon követni. Apró hírekben tájékozódhatunk a Honfoglalás részletfizetéseiről, 51 vagy olyan gondokról, amelyek a nagyméretű festmény keretének csináltatásával voltak kapcsolatban. 52 A milleniumi ünnepségek fáradalmait pihenő századvégi csöndes­séget csak az ilyen „kisügyek" zavarták meg. De a kilencszázas évek fordulója is­mét országos, de ezúttal gyászos eseménnyel kezdődött. Munkácsy Mihály 1900. május l-én elhunyt. Halála a hazai berkek álmos közönyét is felbolygatta. A szinte népi hőssé vált, legendás pályájú magyar festő tragikus elhunyta iránti közös fáj­dalom érzésben eggyé forrasztotta a nemzetet. Az általános részvétből, amellyel Munkácsyt eltemették, Szeged is kivette a részét. Rendkívüli tanácsülésben in­tézkedtek, hogyan róják le a nagy halottat megillető kegyeletet. 53 A város közön­sége nevében a tanácsi szervek, a Dugonics Társaság és a Szegedi Képzőművészeti Egyesület képviselői helyezték el koszorúikat Munkácsy budapesti ravatalán. Itt­hon pedig, a kultúrpalota előtt, fekete zászló lobogott és a temetés idején megkon­dult a városháza harangja, hogy így is kifejezést nyerjen Szeged lakosságának a mester iránti gyásza. Munkácsy halála óta — ahogy Szegeden mondani szokás — sok víz folyt le a Tiszán. Az eltelt évek alatt hosszabb-rövedebb cikkek idézték fel a művész itt tar­tózkodásának napjait és a Honfoglalás megszerzésének történetét. Ezek az írások, köztük Mikszáthé, azt bizonyítják, hogy Munkácsy emlékezete mind a mai napig élő maradt a szegedi nép körében. Erősítették e kapcsolatot olyan esetek is, mint egy-egy Munkácsy-festmény (Felszolgáló lány és A főpap с alkotásainak) idekerü­49 Sz N 1898. szept. 8. 60 Sz N Ш9. márc. 3. 51 Itt kell megemlítenünk, hogy a Honfoglalás nagy színvázlatának megvételi összegét, az j 895 novemberében tartott Szeged városi közgyűlés 25 000 Ft-ban állapította meg. Ezzel szemben a Szegedi Napló 1899. jan. 25-i számában a vásárlási összeg 21 000 Ft-ra csökkent, melyet a tanács három egyenlő részletben (7000 Ft) utalt ki Munkácsynak. Valószínűleg a képráma csináltatási; költségét vonhatták le. 52 Sz H 1899. febr. 19. 53 Sz H 1900. máj. 6. 222

Next

/
Thumbnails
Contents