A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

A LEGÚJABB KÖKÉNYDOMBI FONATLENYOMAT TANULSÁGAI A kökénydombi újkőkori lakótelepnek 1928-ban feltárt részén,

1 két évvel ezeló'tt, burgonyaültetés idején, az ottani termeló'szövetkezet dolgozói a kocsiútszélére dobálták ki a visszahányt földben talált, munkájukat akadályozó cserepeket. A hányódó leleteket Mészáros István hódmezővásárhelyi lakos mentette meg. A kökénydombi cseréptöredékek zöme nem mond számunkra újat. Legtöbbjük apró bütykökkel díszített kicsiny töredék, de akad közöttük mélyített vonalakkal borított, fonatdíszes darab is. Legértékesebbnek éppen a legjelentéktelenebbnek látszó cserép bizonyul; a következőkben ezzel foglalkozom behatóbban. Az 1. képen bemutatott cseréptöredék közepes nagyságú fazék fenekéből és az oldalából való. Anyaga közepes finomságú agyag, kiégetese valamivel jobb, színe barna, illetve alig szürkés. Vastagsága az edényfenék szakaszán 1,—, oldalának megmaradt részén 1,2 cm. Az edényfenék alján gyékényfonat lenyomata látható. Leletünk részletekbemenő vizsgálatánál arra keresek feleletet, hogyan került az a cserépedény fenekére. A töredék felületén és a törésfelületeken egyaránt tisztán felismerhetők azok a részek, amelyekből az edényt annak idején felépítették. Az edény készítésekor használt agyag ugyanis munka közben kissé megszikkadt és nem tapadt össze mindenütt tökéletesen. Az edény fenekét a munkahelyre leterített gyékényfonaton nyomták szét, nagyjából korong alakúra, egyetlen agyagdarabból. A fonat ezért nyomódott bele az agyagba és nem azért, mert az elkészült agyagedényt szárítás céljából állították rá valamilyen fonatfélére. Az olyan agyagedény, amely eléggé szilárd ahhoz, hogy saját súlya alatt össze ne roskadjon, nem veszi fel az alája helyezett fonat lenyomatát. Minden részletében jól megfigyelhető lenyomat csak akkor nyomódik bele az agyagba, ha az agyagot a fonaton nagy erővel nyomják laposra. A szakirodalomban vissza-visszatérő régi elgondolás csak azt jelzi, hogy a technikai szempontokat figyelmen kívül hagyják.

2 A kökénydombi edény fenékrészét nem sikerült szabályos korong alakúvá szétnyomni. Ez a megmaradt töredék fenekén jól megfigyelhető. Az agyagműves úgy segített ezen, hogy a fenékrészhez pótlásképpen köröskörül agyaghurkát tapasztott, majd az így kiegészített korong szélére tapasztotta rá spirálmenetben körbehaladva a további agyaghurkákat. Az edény oldalfalát így építette fel; az agyaghurkákat azonban nemcsak ujjaival nyomkodta össze, hanem arra is gondja volt, hogy az edény falának felülete lehetőleg sima legyen. Az edény belseje felől 1 Banner J., A kökénydombi neolithkori telep, Szeged, 1931, 5. képen, a „Dűlő-út" felirat helyén. 2 Dombay János, Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengövárkonv. A. H. XXXVIÍ. (1960) 228. 2 A Móra F. Múzeum évkönyve 17