A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Tésikné K. Márta: Die Leinwandkleider der Weiber in Südalföld

1. 50. 163. l.ltsz. Hódmezővásárhely (8. ábra). Dereka körben húzott, amely a hasíték két oldalán egyenletesen ritkul, s nyílása 24 cm hosszú. A derék egy összehajtott vászoncsík közé, övszerűen van befogva. Végeihez gyári pertlit varrtak, és ezzel kötötték meg a pendelyt. Alul, körben, keskenyen, bujtatott öltéssel szegett. D(erék)b(őség) : 69, h(ossza) : 66, Aljb(őség) : 256 cm. 2. 59.7. l.ltsz. Szeged (9. ábra). Elejének közepén 14 cm mély hasíték van, ettől jobbra és balra egy tenyérnyit ráncolatlan, egyébként sűrűn ráncolt, és szintén egy összehajtott vászoncsík közé fogott, amely négy sorban gépöltéssel díszített. A középen levő szél felső harmadában keresztben toldott. A darab használatlan, ezért nem került sor a pertlik felvarrására. Alja körül keskeny azsurral szegett. Db: 64, h: 91, aljb: 252 cm. A felhasznált kendervászon szélessége mindkettőnél 64 cm. Érdekes, hogy míg a Csilléry Klára által közült dunántúli fehérruhák mindegyike díszített, addig a Dél-Alföldön viseltek egészen egyszerűek, díszítés nélküliek. Az ingeknél egy darabon belül a házi lenvásznat és a gyári pamutvásznat együtt alkalmazzák. Kivitelezésükben a különböző minőségű vásznak fehérségén, fényén és redőzöttségén van a fő hangsúly. Ugyanilyen egyszerűség figyelhető meg az alföldi szőtteseknél és hímzéseknél is. Ezek a női fehérruhák a múlt század első felében a Dél-Alföld falusi és tanyai asszonyainak, leányainak ünneplő és munkaruhái voltak. Innen a vászoncseléd elnevezés. Később a kékfestők és a gyárilag előállított kartonok, brokátok elterjedésével fokozatosan alsóneműekké váltak az ingek és pendelyek.

10 Rövid ismertetésünkéi néhány adalékot kívántunk nyújtani egy összefüggő magyar viselettörténeti munkához. Tésikné K. Márta DIE LEINWANDKLEIDER DER WEIBER IM SÜDALFÖLD Verf. bietet zu der Volkstracht im Südalföld und zwar zur Beschreibung einiger aus Leinwand verfertigter Kleiderstücke der Frauen auf Grund der in den Museen des Komitates Csongrád befindlichen Gegenstände einige Beiträge. In der Arbeit werden die ältesten Trachtenstücke, und zwar das kurzleibige Frauenhemd und das pendely (d. Bändelhemd) genannte lange Frauenhemd beschrieben. Ehemals dienten diese als Oberkleider, mit der Verbreitung der Blaufärber und der Fabrikswaren sind sie zu Unterkleidern geworden. Alle Stücke der Sammlung wurden häuslich hergestellt, ihre Einsammlung vollzog sich in den letzten 50 Jahren. In der Überlieferung weiss man nichts darüber, dass das Kurzhemd und das pendely auch nur von älteren Frauen als Oberkleider getragen worden wären. Die besprochenen Stücke stammen aus den Gehöften im Komitat Csongrád, und sie können sowohl in Hinblick auf ihr Material als auch auf ihre Verfertigung für klassische Vertreter der Frauentracht bei dem Bauerntum angesehen werden. Ihr Material ist Hausleinwand bzw. baumwollene Fabriksware von verschiedenartiger Dicke, Feinheit und Breite. Und obgleich es Kleidungsstücke von ähnlichem Aussehen sind, weisen die vorgeführten acht Stücke — abgesehen davon, dass sie sich an bestimmte Schemas richten — in ihrer Eigenart in Hinblick auf die Qualität des Materials, des Zuschnittes, der Schliessung usw. auch individuelle Züge auf. Ihr Nähen wurde mit die Dicke des Materials berücksichtigenden Faden, mit ausserordentlich kleinen, feinen und abwechslungreichen Handstichen ausgeführt. In dem Artikel werden nach der Vorführung der allgemeinen Kennzeichen Materie, Schnitt und Masse der 6 Stück Hemden und der 2 Stück pendel/s ausführlich beschrieben. Zwei Hemden und ein pendely sind das Eigentum des Szegeder, die übrigen des Hódmezővásárhelyer Museums. Márta К. Tésik 10 A bemutatott tárgyakat a szerző a szegedi Móra Ferenc Múzeum textilrestaurátor műhelyében restaurálta. 159