A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

A másik vers Lázi István butelláira jellemző, s talán közös mesterüktől, Istvántól ered (61. sz.): ,,Kádár Istváné ezen butella készítette ő magának és sok jó barátjának'" A dátum után még hozzáfűzi: „A'ki iszik belőle Váljon egésségire vivát" Vásárhelyen az egyik legkedveltebb és legrégibb vers: „Zöld butella az én nevem. . ." Maksának csak egy darabján fordul elő (72. sz.). A butella szövegnek másik csoportja az, amelyben áldást kér a hazára. Eleinte mindig ugyanaz avers szerepel, kezdve egy 1880-ra datált darabbal (58., 59., 60., 61., 74. sz.): „Szentséges Úr Isten Magyarok Istene arasz el áldásodat a" magyar nemzetre hogy el ne ronthassa semmiféle veszedelem a' nemzet jól létű s boldog /ehessen. Imádott Istenem hald mit óhajt gyermeked." Néha az utolsó fohász elmarad. Hat butellát ismerünk ezzel a szöveggel és egy zöldmázas kulacsra (76. sz.) is ezt karcolta. Két 1899-re datált butellán azután más verset találunk, s ez is megismétlődik későbbi butelláin (64., 65., 66. sz.) s a János fiának készült kulacson (77. sz.): ,,A/d meg Isten ezt a' hazát ennek minden morzsa porát hints rá áldást elég büven és örömöt a' jövőben Aid meg Isten ezt a' hazát ennek minden derék fiát szerencsével gazdagsággal örömmel és boldogsággal éljen a haza" A „Talpra magyar" első négy sorát több butellára írta reá, az első 1886-ból való (62. sz.). Több évszám nélküli butellán szintén a hazára áldást kérő imádság van. A következő vers két szignált butellán szerepel (67., 68. sz.): „Isten adj hazánk felett Tiszta fényes szép eget Partjain Tiszánk Dunánknak Áldva száljon felleged Mézed önts To kai y borába búzát ö' föld ugarába mely tart anyi éven át boldogítsa Szép hónát" 141