A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

20ra pedig azt is kimondta hogy a jobb vagy is a kormánypárt milyen ravaszul ragaszkodik művéhez melyet alkotott akkor. Mert tudjuk hogy közös minisztériumot állított fel, vagyis Magyarországot Osztrák — Magyar állammá változtatta át. Es ő ezért beszélt akkor a nép előtt hogy ö' nép tudja és ne álljon a'hoz az említett törvényekhez mert ha az fen marad d szegény magyarnak kenyerét is elveszi és fiát akkor viszi háborúba midőn ő akarja vagy is úgy intézkedik fölötte a'mint neki tetszése és belátása van. Mégis választották követnek Martius I7én. Ismét eljött Márt. 29ikén Húsvét második napján midőn nagy pompával mentek elébe a" lovas legények «' Szegedi útra és szép fehér bíborban öltözött lányok kíséretében jött a' hajdúban

12 hol cC nagy sátor alatt szép lakomát tettek neki.'" Ez az egyetlen politikai esemény, melyről megemlékezik. Nagy hatást gyakorolt rá, annyi bizonyos, ezt a szabadság eszméjével foglalkozó butellaversei is mutatják. Mint a többi tálas, ő sem kapcsolódott bele a város földmunkás mozgalmaiba, ettől mestersége, mííhelybezártsága el is szigetelte. De a haza, a szabadság, a nép sorsa, megélhetése és ennek feltétele, a termésért való aggodalom, mindvégig első helyen áll gondolkodásában, összefonódva vallásosságával. 1871-re kitanulta a mesterség fogásait és életében megint változás következik be: „April

lis 3ikán állottam be a

1 gölöncsér ifjúság közzé akkor szegődtem szabadultam fizettem 2 fr 27 kr." A fazekasok céhkönyve szerint a július 2-án tartott évnegyedes gyűlés alkalmával elhatároztatott: ,,Maksa Istvánnál tanuló testvére Maksa Mihály 20 éves Ref. helyben szegődtetni és felszabadultatni kéretvén", majd: ,,Felszabadíttatott, miután előbb a beszegődtetés megtörtént az 1 frt 60. fi. díjat a tanuló legény maga befizette"\

1:i Ezt az alkalmat örökítette meg a ,,gölöncsér ifjúságnak" készített mihókban. Hogy az említett mihók vizsgadarab, mestermű, remek, vagy pedig ajándék, azt nem tudjuk. Az előbbi feltevés mellett szól, hogy az egyik vásárhelyi tálas (Bán Imre) szerint a mestermű boroskancsó szokott lenni. Maksa maga sohasem beszélt e darabról családjának. Leánya azt gondolja, hogy a vizsgánál a szokásos edényeket készítette, tálakat, tányért, fazekat, bögrét, ,,csak azt mondta, hogy nagyon jól sikerült neki a vizsga". Ez a .,szabadulás" nem volt azonos a mesterek közé való beállással, az csak évek múlva, 1881-ben következett be. De arra már lehetőséget adott, hogy önállóan dolgozzék. A füzetben a szabadulást követő megjegyzés mindjárt a szerszámvásárlásra vonatkozik: „Július 3án vettem egy pár követ 22 fr és 16 szál deszkát 9 fr 20 kr." Korongot még előző évben vett és ugyanakkor alakította át az istállót „Az istállóba mestergerendát 5fr, tetejére deszkát lécet 27 fr". Más irányú költségei is voltak, úgy hogy végül külön lapon mégegyszer összegezi a műhely berendezésének kiadásait: Az egész szerszámomra adtam Korong volt minden eszközzel 5 fr Kövem volt 22 fr Deszka volt 16 szál 10 fr Dupo то sár volt 2 fr 70 kr Fejsze volt 2 fr 10 kr 12 A „hajdá"-nak egy kocsmát neveztek, amely a mai majolika telep helyén állott, s ezért azt ma is „hajdá"-nak mondják. 13 E bejegyzésre Mónus Ferenc hívta fel a figyelmet, ezért itt mondok köszönetet. 126