A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

A lovak befogása általában a leírt módon történt. Csermák Géza bogyiszlói gyűjtésében

32 van adat ettó'l eltérő befogásmódra is: a lovakat nem a rúd mindkét oldalára, hanem csak a part felöli oldalán fogták be, szintén párosával, — de ez annyira eltér az általános képtől, hogy lehet egyedi megoldás vagy talán félreértésen is alapulhat. A vontatás módja — az eddig ismert adatok szerint — nagy vonásokban megegyezett. A vontatók munkabeosztása, öltözete, étkezése, egyszóval életmódja is hasonlóságokat mutat a deszki fuvarosokéhoz. Öltözködésükben az első világháborúig elterjedtek voltak a házi szövésű anyagok: kendervászon, gyapjúszőttes. Keresetük másutt is kb. kétszerese a más fuvarosmunkákért fizetett napszámnak. A hajóvontatás szakterminológiájában találunk eltéréseket, helyi variánsokat, éppúgy mint a fahajósok nyelvében: pl. Szolnokon preznyák, Deszken prednyák az első ló neve, Szolnokon turtujás, Deszken, Szegeden kurtulás a cukk végén haladó ló stb., de a szakkifejezések többnyire közös tőről fakadtak. Ha a hajóvontatók gazdasági-társadalmi helyzetét vetjük össze, azt találjuk, hogy a vontatók több helyen olyan paraszt-fuvaros rétegből valók, amely földdel is rendelkezik. Tahi-Tótfalun volt olyan hajóvontató, akinek 20—22 hold földje volt.

33 Ezek a nagyobb földtulajdonnal rendelkező fuvarosok a hajóvontatás mellett maguk szántották földjüket, maguk nyomtatták el a gabonát, amikor a fuvarok között a mezőgazdasági munkára rátértek. ,,Vót úgy is, hogy a cséplést is otthattuk a vontatásér. nos, mire kéthetire hazamentünk, há kicsirázott a gabona a szérűben

1

' - mondják a Győr vidéki hajóvontatók.

34 Ha a szükség úgy kívánta, sokan napszámosokat fogadtak a mezőgazdasági munkák elvégzésére. Ebben a tekintetben a Pest környéki és Győr melletti faluk vontatói hasonlók a deszkiekhez. Rövid összevetésünkben nem törekedtünk teljességre, részletességre, hiszen az ilyen vizsgálódásnak a feltételei sincsenek meg. Az összehasonlító elemzés a jövő feladata, amihez még több helyről alapos, részletgazdag leírások szükségesek. Kérdés, vajon a szegedi fahajókat miért a deszki szerbek vontatták, akkor, amikor a városban is volt elég jelentős fuvarosréteg. Közelebb visz a kérdés megválaszolásához, ha néhány párhuzamot hozunk fel. A Duna magyarországi középső és alsó szakaszán Pest, Tolna és Baja volt a fahajózás és hajóépítés központja. A pesti hajókat Tahi-Tótfalu, Szentendre, Szigetmonostor fuvarosai, a tolnaiakat Bogyiszló, a bajaiakat pedig a Duna másik partján fekvő Báta község fuvarosai vontatták. Másutt is az volt tehát a szokás, hogy a nagyobb (hajós és hajóépítő) település hajóit nem helybeliek, hanem közelben lévő kisebb folyómenti községek emberei fuvarozták. További párhuzamok: Pest környékén is voltak szerb származású vontatók (Tótfalu, Szentendre), akárcsak Szeged mellett a deszkiek. A tolnai és bajai fahajókat vontató bogyiszlói ill. bátai fuvarosok viszont az utóbbi időben magyarok voltak.

35 Általános tehát, hogy a lóval dolgozó vontatók a hajózási központok közelében lévő valamely község fuvarosai, de nem feltétlenül szerb származásúak. A hajóvontatás szakkifejezései között sok a szerb eredetű szó: prednyák, rajder, danguba stb. Ezeket a kifejezéseket nemcsak a deszkiek használták, hanem használatosak voltak másutt is, pl. a Tisza mentén a szolnoki vontatók között, — néha ugyan kissé megmásított hangalakkal. 32 Csermák G: Bogyiszlói gyűjtés (Tolna m) EA. 2605. 33 Szobosziainé Raflfay Anna: Vegyes néprajzi gyűjtés Tahi-Tótfalun 1950. EA. 2238. 34 Timaffy: i. m. 68. 35 Sólymos Ede bajai múzeumigazgató szíves közlése. 112