A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

útra, vagy — jó keresetet remélve — hosszabb időszakra is. A legidősebbek még emlékeznek, hogy megterhelt bőgőshajókat 24—30 lóval vontattak. Tóth Ferenc szegedi hajósgazda „Kossuth" nevű bőgőshajóját, amely a legnagyobb ,,tetejes hajó" volt az egész Tiszán, rőzsével megrakva 16 lóval húzták föl Tiszaörvényre. Egy kukoricával megrakott bőgőshajót Pancsováról Szolnokra 24 lóval vontattak. Ezekre az utakra 5—6 vagy még több vontató fogott össze. Később, a tetejes hajóknál rendszerint kisebb hordképességü tetejetlen homokoshajók — a szegedi hajósok nyelvén homokos derögjék — vontatásához kevesebb lóerő is elegendő volt. 2. kép — A vontatólovak befogása: 4 lovas cukk. 1. rúd vagy rúdlánc, 2. drúmó, 3. pajzer, 4. pajzerpöcök, 5. perec, 6. hámfa, 7. prednyák, 8. kurtulás. Ezeket a Tiszán és a Maroson lévő homokkitermelő helyekre legtöbbször üresen vontatták föl. Hordképessegük szerint 4, 6, 8, 10 lovas dereglyéket különböztettek meg, közepes vízállást számítva. A vontatólovak száma függött a Tisza vízállásától is: áradás idején, nagy w'znél nagyobb húzóerőre volt szükség, mint alacsony vízálláskor, kis víznél. Ugyancsak több hajóhúzó lovat igényelt a nagyobb dereglyék teherrel való vontatása is. A vontatók a gabonáshajókra Szegeden a két híd között fogtak rá. A közúti és a régi vasúti híd között, a bánáti (újszegedi) oldalon volt az ún. dánguhaplacc; itt vesztegeltek lemacskázva a be- és kirakodásra várakozó fahajók és uszályok, és innen indultak rakodás után újabb utakra. A vontatók — a hajósok inkább kocsisnak nevezték őket — amint megérkeztek, szétszedték kocsijukat, aminek az alkatrészeit a hajósok a hombárban helyeztek el. Tetejetlen hajóknál a kocsit nem kellett szétszedni, hanem a vízhányóra tolták be. A vízhányó a hajó közepén lévő, deszkával elrekesztett rész, ahonnan a hajófenékben összegyűlt vizet kilapátolták. Ha történetesen nem volt bedeszkázva, akkor a hajó oldalaira fektetett két járódeszkára gurították be a kocsit. Mielőtt az indulást ismertetnők, vegyük sorra a lóval történő hajóvontatás szerszámait. A hajó vontatókötelét a rúdra, más néven rúdláncra. kapcsolták rá, ami régebben kovácsok által készített erős lánc, az első világháború óta gyakrabban drótkötél volt. Hosszúsága attól függött, hány lovas volt a hajó. A rúdhoz két oldalt, egymástól kb 2 méternyi távolságra vékonyabb láncok, az ún. pqizerok kapcsolódtak. Mindegyik pajzer végére a fából való, újabban inkább vasból kovácsolt pajzerpöcök volt erősítve, amire a vontatók a hámot rácsatolták. A rúd végén nagy fapöcök, a drúmó volt, erre ún. tolnai csat-ta\ hurkolták rá a hajóról a partra hú zódó vontatókötelet. (2. kép) A rúd mindig a hajó tartozéka volt, ereszkedéskor a különböző szerszámok tárolására szolgáló viceszentesben tartották. 7 A Móra F. Múzeum évkönyve 97