A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Fettich Nándor: Az avarkori jelképes övről (Bilisicsi lelet)

Alle bleiernen Amulette kamen aus Gräbern der awarenzeitlichen Gräberfelder vor_ Der Gebrauch dieser Gräberfelder trat die Grenze des VIII. Jahrhundertes nicht überViel spätere Bestattungen in diese Gräberfelder bedeuten eine Kontinuität noch nichtAlle bleiernen Garnituren, ja sogar die bleiernen grossen Riemenzungen, stammen aus der früheren Hälfte der Zeit der Greifen-und Rankengruppe. Somit werden dieselben von der ungarischen Landnahmezeit durch 100—150 Jahre getrennt. Für die von Csallány konstruierten Zusammenhänge können sie also als Beweismaterialien nicht verwendet werden. Im Gegenteil, lassen die Funde von Bilisics eben für die früheren Verhältnisse der Organisation des awarischen Staates (der Greifen-und Rankengruppe) Schlüsse ziehen. Es ist eine grosse Schade, dass nur ein kleiner Teil des Gräberfeldes von Bilisics gerettet werden konnte. Was trotzdem heute im Museum Szeged vorliegt, gehört, wie gesehen, zu den wertvollsten archäologischen Quellen der Geschichte der Awarenzeit.

ie Nándor Fettick AZ AVARKORI JELKÉPES ÖVRŐL (Bilisicsi lelet) (Kivonat) A bilisicsi avarkori leletekről Csallány Dezső adott áttekintést a Móra Ferenc Múzeum 1957. évi Évkönyvében, egyúttal a leletek legnagyobb részét az avar birodalom összeomlása (796) utáni időből származtatta, a legkésőbbieket pedig a X. sz. első felébe tette. Azonban az általa alkalmazott stíluskritikai módszer helyett technológiai vizsgálattal közelebb férkőzhetünk e leletek történeti jelentőségéhez. 1. A bilisicsi jelképes öv. 1926. évi 1. sírban a halott derekán olyan övet találtak,, melynek összes veretei ólomból készültek (1. kép 1—8), E veretek eredeti avar övgarnitúra utánzatai. De fölerősítésüket már nem az avaroknál szokásos szegecseléssel, hanem a veretek hátsó lapjára forrasztott csapokkal oldották meg. Már ez alapon is világos, hogy nem a griffesindás övgarnitúrák műhelyében készült. 2. A bilisicsi kőbevésett fél öntőminta. Az 1937. évi 3. sz. női sírban találták (2—3. kép). Avar összerakott és forrasztott fülbevalók utánzására, egy darabban való öntése céljára készítették, de nem fejezték be. Nem a griffes-indás bronzok műhelyének technikája ez, hanem a pannóniai városok műhelyének gyakorlatából származik és a szláv fülbevalók egy darabban való öntésének emléke. 3. Alattyán—Tulát, 542. sír (6. kép 1—8a). Az itt talált ólomveretes övet nem lehetett felcsatolni a halottra, mert ólomcsatja nem igazi csat, hanem csak utánzat. Tehát mellékletként a halott bal oldalára előre betették a sírba. A minták sem származnak mind az avar griffes-indás műhely gyakorlatából, hanem gepida (5) és szláv (4, 6, 7) egyéni minták. Kecel— Határdülö, 64. sír (7. kép 1—4, 4a—b). Ezt az ólomveretes övet sem lehetett felcsatolni, tehát a halott ölébe tették. A 4a—4b alatti ólomszíjvég mintája az avar laposlevelű inda szláv átértelmezése. A szerelés technikáját itt is felforrasztott csapok jellemzik. 4. Egyes ólom szíjvégek és kultikus ékszerek avarkori temetők sírleleteiben (8. kép 1 ; 9. kép 2, 2a, 5, 6; 7. kép 5—10; 6. kép 11, 13; 14; 15; 16). Mindezek szellemi tartalomban és technikai kivitelben az avar kultúrától idegenek. Kétségtelen, hogy az ólomveretes övek tulajdonosai sem avarok voltak. Ezeket az öveket sohasem viselték, hanem a szlávok, mint az avarok bizalmi emberei, hatalmi jelvényként, látható helyen tartották. A mosonszentjánosi le Infolge der Beschränktheit des Umfanges dieser Arbeit mussten die Anmerkungen auf das Minimum reduziert. Verfasser bittet deshalb um Entschuldigung. 88