A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csalog József: Tűzfúró és fúró az őskorbanv

TÜZFÜRÖ ES FÚRÓ AZ ŐSKORBAN 1962 szeptemberében Szentes-Ilonapart ismert lelőhelyéről újabb leleteket jelentettek.

1 A Tisza árterén fekvő teraszsziget keleti szélének közelében, alig 20 méternyire attól a helytől, ahol 1960-ban kisebb mentőásatást végeztem, tereprendezés és földkitermelés során Körös-kultúrrétegben paticstörmelékkel borított, keményre tiport folt helyén több edénytöredéket, két csiszolt kőbaltát és egy ugyancsak csiszolt, de át is fúrt diszkoszszerű kőkorongot találtak. A helyszínén megejtett azonnali vizsgálat során annyi volt megállapítható, hogy a letiport és paticsdarabokkal beborított hely a Körös-csoportba tartozó lakóházhoz tartozott, s hogy a múzeumunkba behozott leletek ebből a házból valók. A ház egykori méreteit, alakját nem lehetett megállapítani, mert földjét a leletek megtalálása idején jórészt elhordották. Nyilván akkor vesztek el a darabokra törött, de összeillő cseréptárgyak egyes részei is. A még megmaradt padlófolt már csak alig másfél m

2 nagyságú és szabálytalan alakú volt. A korábbi földkitermelés miatt mélységadatai sem voltak már megállapíthatók. A kultúrréteg ezen a helyen 20 cm vastag volt, felette azonban már csak 6—10 cm vastagságban maradt meg annak a termőföldrétegnek az alja, mely a közelben 50—60 cm-esnek bizonyult. A megmentett edénytöredékekből kevés kiegészítéssel két Körös-csoportba tartozó edény került ki (I. t. 1—2..). Az omladék szélén, de ugyancsak a padló földjén tiszai edény töredéke feküdt (I. t. 3.). Ennek többi darabját már elhordták. A leletek bejelentése előtt megásott és elhordott földből való a két kőbalta, csontár (I. t. 4—5., 8.) és az említett kőkorong, melyet két oldaláról készült fényképen mutatok be az I. t. 6—7. képen. Meg kell jegyeznem, hogy alig 8 m-nyire ettől a helytől vonalszalagdíszes cserepet is találtam az ugyancsak megbolygatott kultúrréteg útszéli profiljában (I. t. 9.). A Körös- és tiszai keramika együttes előfordulását nem tartom meglepőnek. Az újabban végzett ásatások megfigyelései nem egyeztethetők össze az eddigi periodizációs elméletekkel. Mint látni fogjuk, ezeknek korábban sem volt reális alapjuk. A Körös—tiszai kérdést ezért legalább főbb vonalaiban már most revideálnunk kell. Trogmayer Ottó, lebői ásatásai során olyan lakótelepeken végzett ásatást, melynek anyaga a tiszavidéki lelőhelyekéhez hasonlóan, végig kevert volt.

2 A keramikában tiszai stílusú anyag mellett bőségesen akadt bütyökdíszes, vonalszalagdíszes, bá1 Kovalovszky Júlia, Régészeti Füzetek, 5, 1957. 41. A lelőhelyen 1957-ben terepbejárás során nagymennyiségű Körös-keramikát elvétve néhány tiszai és vonaldíszes cserepet gyűjtöttem össze a szántásból. 1960 évi mentőásatásom során összefüggő, de 30—40 cm-nél nem vastagabb rétegű Körös-lakótelep helyén tártam fel két szelvényt, ugyanott pedig XIII. és XVII. századi magyar sírokat találtam beleásva az őskori rétegekbe. (Vö. Csalog J., Néprajzi Ért.) 2 A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957. 19—58. 3