A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gazdapusztai Gyula: Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán

Utoljára emlékezünk meg lelőhelyünk kétségtelenül legszokatlanabb leleteiről: a fémtárgyakról. Ezeknek száma nem sok, de úgy gondoljuk, egyáltalán nem lebecsülendő jelentőségű. Az 1956. évi ásatásoknál feltárt 2. sír leletanyagában találtunk először fémet, a két említett karperecet (IV. t. 1—2.). 1957-ben kultúrretegbol (130—160 cm) került elő egy kisméretű, egymásra hajlított végű, huzalból készült rézkarika (IV. t. 3.). II A rendelkezésre álló leletanyag vázlatos jellemzése után szükséges, ha csak igen röviden is, felvetni néhány olyan kérdést, amelyek a Czukor-tanyai település anyagával kapcsolatosak és megoldásukhoz — vagy legalábbis annak megalapozásához — az eddig ismert leletanyag elégségesnek látszik. Leletanyagunk időrendi és kulturális helyzetének meghatározását tekinthetjük vizsgálódásaink első állomásául. Erre vonatkozó legfontosabb útmutatást a telep belső kronológiája és a régészeti leletanyag adhat. Ami a lelőhely belső kronológiai helyzetét illeti, arra vonatkozólag a következő megfigyelésekből indulhatunk ki: 1. A település rétegsorai közötti különbség, a lelőhely D-i és É-i oldalán. Mint a bevezetőben is említettük, a D-i oldalon három helyen végzett feltárás vastag, két építési réteggel rendelkező települési szintet mutat. Az alsó és a felső szint érintkezési vonalában, közelítőleg ugyanabban az abszolút mélységben is, összeomlott, minden valószínűség szerint tűz által elpusztított házakat találtunk (1. és 2. kunyhó, 1. fentebb). Ugyancsak elpusztított kunyhó jelenlétére utaltak azok a megfigyelések, amelyek arról tanúskodnak, hogy az 1956. évi feltárásból előkerült kettős temetkezés csontvázai paticsrétegen feküdtek. A felső települési szinthez tartozó épületeket a későbbi (bronz-, koravaskor- és szarmatakori, valamint legújabbkori) beásások annyira megrongálták, hogy legfeljebb olyan tönkrement objektumokkal számolhatunk, mint a 3. ház volt. Az É-i oldalon húzott kis kutatóárok az előzőnél sokkal szegényesebb, és feltétlenül egy építési szinttel rendelkező települést őrzött meg. A réteg vastagsága itt alig haladta meg az 1 m-t, szemben a másik oldal 2,6—3 m-es rétegsoraival. 2. Nem kevésbé érdekes adatokat szolgáltathat a rétegsorok leleteinek összehasonlító vizsgálata. Egy korábbi dolgozatunkban közöltük azoknak az összehasonlító vizsgálatoknak az eredményeit, amelyekkel a bütykös és a textilornamentikás (fonatmintás) kerámia egymáshoz való viszonyát vizsgáltuk, a település egyes rétegsoraiban. Más felületek vizsgálata teljes egészében megerősítheti ezt a korábbi eredményünket és így elégségesnek tartjuk az említett dolgozat ábráira való hivatkozást.

26 Mindezeket még a következőkkel egészíthetjük ki. A település leletanyagának tipológiai elemzésekor rámutattunk arra, hogy a fonatmintás cserepek formakörc egészen szűk, jóformán nem több mint négy különböző típust elemezhetünk itt ki. Ezek pedig a hengerestestű poharak, kiszélesedő nyakkal, a beszűkülő, alsó harmadú, csőtalapas kis bögrék, egyelőre ismeretlen formájú nagyobb méretű szalagfüles edény és csőtalp, nyilvánvalóan a hozzátartozó tállal (VII. t. 4., 7., 9., 11—21., 23., VIII. t. 1—5., 14—16., 4. kép 3.). Úgy látszik tehát, hogy telepünk lakói ezt a kerámiatípust meghatározott formákkal, esetleg meghatározott rendeltetéssel készítették, de a fiatalabb építési periódusban a D-i részen is csökkent a számuk, az egyrétegűnek tartható 26 Arch. Ért. 89 (1962Ï, 1. k. 36