A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gazdapusztai Gyula: Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán

rétes egy bütyökdíszes, valószínűleg felfüggeszthető, kisméretű csörgőedény (2. kép 2.) és egy négylábú, talán mécsesféle

20 edényke töredéke (3. kép 2.). Szintén világítóeszköz töredéke lehetett az a kanálformájú tárgy, amelyet a VI. t. 5. képén mutatunk be. A Czukor-majorban feltárt őskori világítóeszköz leletekről egy korábbi közleményben számoltunk be.

21 A telep lakóinak hitvilágához — és egyúttal művészeti ténykedéséhez is— az a kis szórványjellegű idol nyújthat adalékot, amely Tompa Gabriella gyűjtéséből került a Tornyai János Múzeumba.

22 A szobrocska lapított testű, „nehezékformájú". Feje kerek, a szemet két pont jelzi. Nyakán többsoros nyakék (gyöngysor?) bekarcolt ábrázolása. A szobrocskát elöl és hátul is bekarcolt négyzetbe fogott, elnagyolt „fonatminta" díszíti. Elég jól égett, vörösbarna, kissé sérült (1. kép 1—2.). Ugyancsak szórványanyagból, ajándékozás révén került a Tornyai Múzeumba egy kis állatszobor, amely csak töredékesen maradt meg. A töredékes szobrocska valószínűleg sertést, vagyar szarvasmarhát ábrázol (IV. t. 19.). Az ásatások anyagából egy lábformájú kis agyagtöredék (IV. t. 17.) sorolható a művészeti alkotások közé. Ismeretlen rendeltetésű agyagtárgynak tartható a IV. t. 18. képén ábrázolt lapos, ovális formájú töredék. A Kárpát-medencéből eddig ismert kocsikerék modellek egyik legkorábbi előfordulásának tartható az 1. tűzhely közelében megtalált darab (IV. t. 13.).

23 A település köiparát pattintott és csiszolt kőtárgyak képviselik. Az előbbiekhez kova (IV. t. 7., 14.) és obszidián pattintékok (IV. t. 23.), valamint kisméretű, az utóbbi anyagból való nucleusok (IV. t. 15—16.) tartoznak. A csiszolt kőbalták között találunk kaptafaalakúakat (IV. t. 20.) és ezeken kívül kalapácsformájú, átfúrt kőbalták töredékeit is (IV. t. 21—22., 24.). Már az eddigi ásatások is elég jó képet adtak a telep csontfeldolgozásáról. Kész és félkész (IV. t. 4—6., 8—12.) termékek kerültek elő a kultúrrétegből, de sírokból is. így sírból származik a már leírt kagylókarperec (IV. t. 5.) és, mint ismeretes, hasonló lelet ajándékozás révén, már korábban is került be a Tornyai Múzeumba. Ugyancsak ékszer lehetett az 1957. évi ásatásból származó kisméretű, szépen faragott csonttárgy töredék is. A tárgyacska valószínűleg a felfüggesztés céljaira szolgáló karikában végződő, nyeles és lándzsacsúcs formájú heggyel rendelkező amulette volt. A lapos, lándzsacsúcs formájú végét átfúrások díszítik (IV. t. 4.). A csontfegyverek sorába az ismert halásznyílhegy típuson

24 kívül egy féloldalas, szarvasagancsból faragott szigonytöredéket (IV. t. 9.) és két lapos, szakállas csontnyílhegyet (IV. t. 6., 8.) sorolhatunk. A közismert típusú csontlyukasztók, ártűk, egészítik ki a lelőhely csontiparáról alkotott képet (IV. t. 10—11.). A csonttárgyak nyersanyaga, a minden valószínűség szerint kereskedelmi úton beszerzett kagylón kívül, a helyben levő állatok csontja, agancsa és szarva volt. Itt kell megemlítenünk, hogy a telep kultúrrétegeiben nagy mennyiségben találtunk állat- és halcsontot. E leletanyag feldolgozását nemrégiben Bökönyi Sándor végezte el.

25 20 Ez a töredék esetleg kisebb méretű idol alsó része is lehetett. 21 L. 18. j. 22 Tornyai János Múzeum Adattár és régészeti leltár. A lelet viselettörténeti vonatkozásait külön tanulmányban kívánjuk bemutatni. 23 Bóna, L, i. m,, uo. Szerző ezeket a tárgyakat bronzkoriaknak tartja. 24 Lehetséges, hogy ezt a tárgyat a bronzkorba kell sorolnunk. Ugyanis a tűzhely mélységében voltak szórványos bronzkori cserepek. 25 Bökönyi, S., Act. Arch. Hung. XI (1959), 52—53. 34