A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gazdapusztai Gyula: Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán

de hasonló formájú változatát is ismerjük ugyaninnen (V. t. 6.). Sajátságos formájú az 1957. évi ásatásból felszínre került — sajnos teljesen ki nem egészíthető — töredék, amelyet feltűnően keskeny alsó része és hirtelen öblösödése különböztet meg az előbbiektől (V. t. 5.). A kultúrrétegbői előkerült töredékek méretei alapján ítélve úgy gondoljuk, hogy a nagyméretű edények további formaváltozataira is számíthatunk a telep anyagában (XI, t. 1., 4., 14.). Egyszerű formát és gyenge kivitelt, égetést mutat a birtokunkban levő két gyermekjáték edényke (2. kép 1., 3.). A telepanyagban teljesen különálló csoportot képviselnek azok az edények, amelyeket a tiszai műveltség ún. fonatmintái takarnak. Ezeknek vezető típusa egy hengeres testű pohár, amely — a ránk maradt töredékek tanúsága szerint — nyakrészénél gallérszerűen kiszélesedik (V. t. 3., VII. t. 14., VIII. t. 2—5., 14—16.). Ugyancsak az említett típushoz tartozik egy talpcsöves bögreféle edény, amelynek csak felső kétharmadát borítja textilornamentika, alsó, beszűkülő része — díszítetlen (VII. t. 13., 16., VIII. t. 1.). Ez utóbbi forma csak töredékekben maradt ránk. A fonatmintás formaváltozatok harmadik képviselője az a csőtalp-töredék, amelyet teljes felületében meandroid díszítőelemek takarnak (4. kép 3.). Ez utóbbi ornamentika úgy látszik a nagyobb méretű edényeken is megjelent, amelyet tanúsítani látszik két töredék, az 1956. évi ásatásokból (VIII. t. 10., 12.). A fonatmintákon kívül a telep lakói kerámiájukat festéssel is díszítették. Ez a festés egyrészt a szürke edényfelület vörös festéscsíkokkal (elsősorban a peremnél, VII. t. 6.) való díszítését jelentette, másrészt találkozunk a fonatmintás edények monochrom vörös festésével is (VII. t. 5., 7., 9.). Ezenkívül ismeretesek töredékek polichrom festéssel is — fehér alapon barnásvörös vonalkötegek jelentkeznek (VII. t. 1—3.). Előfordul a barnásvörös festék kezdetleges csíkokban való „csorgatása" is (VII. t. 8.). Sajátságos, a festéshez erősen hasonló eljárással díszített a VII. t. 12. képén bemutatott, finomabb kivitelű bütyökdíszes töredék, amelyen az edényfelület barna színénél valamivel sötétebb árnyalatú vonalkötegek jelentek meg. Az edénydíszítést szolgálták a fentieken kívül a kezdetleges, kanellurához hasonló finom bekarcolások (VIÍ. t. 10., IX. t. 3.), az edény legnagyobb öblösödésén végigfutó pontsor (X. t. 7.), a szabálytalan hasábalakú, rendszertelenül elhelyezett, bekarcolt díszítőelemek (VIII. t. 6—8.) és a geometrikus bekarcolt vonaldíszek. Ez utóbbi egy nagyobb méretű, jobb kivitelű edény töredékéről ismert (VIII. t. 11.). Az edényművesség gyakori és jellegzetes eleme a különböző formájú bütyökdísz. Ismerünk kisméretű, félgömbös példányokat, amelyek néha egyenként, néha sorosan helyezkednek el az edények oldalán (XI. t. 1—5., 7—15.). Gyakoriak a lapított, ferdén (XI. t. 4.), vagy függőlegesen elhelyezett bütykök is (XI. t. 14—15.). Különleges változatuknak tekinthető az a lapos, átfúrt edényperem, amelynek formája alapján arra gondolhatunk, hogy szegletes oldalú edényből származik (XI. t. 6.). Az edényfüleknek ugyancsak széles skálájú változatait ismerjük. Az egyszerű, vízszintesen átfúrt bütyökfülek (IX. t. 4.) mellett a telep helyi sajátosságai közé sorolható az a szalagfül féle, amely térdszerűen megtörik és itt ki is szélesedik (IX. t. 8.). Nem tartoznak a ritkaságok közé azok a „madárcsőrre" emlékeztető alakú átfúrt bütykök sem, amelyekből a XI. t. 5. képén mutatunk be. Az edényeken kívül a fazekasművesség egyéb termékei is előkerültek az ásatások során. így a már említet holdsarló formájú tűzikutya

18 és a háló-, vagy szövőszék nehezékek

19 a házak leletanyagát gyarapítják. Az 1957. évi ásatás anyagából isme10 Arch. Ért. 84 (1957), 211—212, 2—3. k. 19 L. 10. j.