A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gazdapusztai Gyula: Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán

A csontváz egyetlen melléklete a bal felkaron talált kagylókarperec, amely kettétört (IV. t. 5.). 11. sír. Bronzkori urnatemetkezés.

10 12. sír. Az 1957. évi ásatás 4. gödrében erősen tönkrement gyermekkoponya és hosszúcsontok vallottak temetkezésre. 13. sír. Néhány szétszórt emberi koponya- és hosszúcsont töredék került elő J 50 cm mélységből, feldúlt temetkezés nyomait őrizve. 14. sír. Az ásatás után kb. két hónappal szolgáltattak be a Tornyai Múzeumba néhány emberi csonttöredéket és bronztárgyakat, amelyek a feltárás közelében végzett földmunka során elpusztított sírból származtak.

17 2. A régészeti leletanyag A leletanyag ismertetésénél magától értetődően, az első helyet a gazdag és nagy formai változatossággal rendelkező kerámia foglalja el. Már előzetesen is, rendeltetését tekintve a kerámiai leleteket, két nagy csoportra lehet osztani: egyrészt a durvább kivitelű ún. házikerámiára, másrészt pedig a finomabb, ún. díszkerámia típusaira. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ez a felosztás nem egészen pontos, mert nagyobb méretű, kétségtelenül háztartási célokat szolgáló edények közptt is találunk jobb kidolgozású edényeket és a töredékek tanúsága szerint a finomabb kivitelű, kis edények a telep kultúrrétegeiben, gödreiben is szép számmal előfordultak, ami már önmagában ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a jobb kivitelű áru csak, mint dísz-, vagy sírkerámia szerepelt volna. A finomabb kivitelű kerámia alaptípusa egy egyenes peremű, megnyúlt, félgömbös testű bögre (VI. t. 1.), amelynek ismert zömökebb (VI. t. 6.) és megnyúltabb (VI. t. 4.) változata is, elsősorban sírokból. A kultúrréteg tanúsága szerint, töredékekben mind az alaptípus, mind pedig a megnyúlt változat előfordul a telepanyagban is (X. t. 1., 3.). Mint az 1956-ban, az 1. ház silógödör felőli részéből kiemelt bögre tanúsítja, ugyanez a forma ismert az ún. házikerámia kivitelében is (VI. t. 8.). Ennek az alaptípusnak változata lehet a 3. kép 3-nál bemutatott forma, amelyet bonyolult bütyökdísze tesz érdekessé. Ez utóbbi lelet a kultúrrétegből került elő. Lényegében ennek a formának megnagyobbított változatai azok a fazéknak nevezhető vékonyfalú edények, amelyek az 1956. évi ásatás hulladékgödreiből kerültek elő (V. t. 1., 2.). Ugyancsak a jobb kivitelű kerámia körébe sorolhatók azok a csőtalpak, amelyeknek kisebb-nagyobb töredékeiből szép sorozatot lehet összeállítani (XI. t. 12., X. t. 13—20.). A csőtalpak vagy hengeresek (4. kép 1.), vagy lefelé enyhén szélesedő csonkakúpos alakot mutatnak (4. kép 3.). A kisebb méretű, de durvább kivitelű kerámiai készítmények sorába tartoznak a lapos tálak, amelyeknek pereme gyakran ujjbenyomásokkal tagolt és hasonlóképpen tagolt lapos bütyökfülek (fogantyúk) szolgáltak hordozásukra (VI. t. 8., IX. t. 9.)A tálak másik típusa fordított csonkakúp alakú, alacsony talpcsövön álló, bütyökdíszes példánnyal képviseltetik a kultúrréteg anyagában (4. kép 2.). A nagyméretű tartóedények sorába tartozik az 1955-ben az 1. házból kiemelt hengeresnyakú, kettőscsonkakúpos, nagy élelemtartó edény, amelynek kisebb méretű, 16 Uo. 17 Uo. 1. t. lent. 3C