A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Marián Miklós: A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa

A nagyétkű zöld gyík igen sok káros rovart pusztít, a Közép-Tisza mentén azonban, csekély száma következtében, nincs gazdasági jelentősége. Lelőhelyei: Tokaj, Tiszaug: Tős-erdő. Lacerta taurica taurica PALLAS — Homoki gyík A Tisza déli szakaszának legérdekesebb hüllőfaja ez a Fekete-tenger környéki,, steppei gyíkfaj. A Duna—Tisza köze homokján számos helyen él. A Tisza árterén való előfordulása azonban azért is érdekes, mert aránylag hűvösebb mikroklímajú terület kötött talaján, napjainkban is növekvő populációban találjuk. Hazai reptiliáink közül a homoki gyík egyike a leghőigényesebbeknek. A folyó két oldalán emelkedő töltések sajátos párás, időnkint alaposan lehűlő mikroklímájában való nagyszámú előfordulása a töltésoldalak expositiójával magyarázható. A nagyjából észak—déli irányú töltés keleti, vagy délkeleti kitettsegű lejtőin megkapja a szükséges hőmennyiséget. A védgátak agyagból, vagy löszös agyagból állanak éppúgy, mint a környező területek. Kötött talajon találjuk tehát itt a Lacerta tauricá-t, ami nem igazolja Lovassynak azt a megállapítását, hogy ez a gyíkfaj „csakis száraz homoktalajon él". (Lovassy, 1927.) Egyébként már a keresztes vipera Felső-Tisza menti előfordulása is. igazolta, hogy hüllőink nem mindig ragaszkodnak annyira a talajhoz, ha környezet egyébként optimális életlehetőségeket nyújt. (Marián, 1960.) Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy az Algyő—Szeged közötti szakasz védgátjain növekedett a homoki gyík népesség. Ezt azzal magyarázom, hogy a mezőgazdaság kollektivizálódása következtében az ártér közelében elterülő, művelés alatt álló területeken nagy darabokat egybeszántottak. így sok mezsgye, füves útszegély stb. szűnt meg. Olyan területek, amelyek eddig gyíkunknak tenyészterületei voltak és ahonnan most a szomszédos, aránylag nyugodt, árvédelmi töltésekre szorult fel. Feltehetőleg itt jobb létfeltételeket talált és ezért népessége növekedőben van. Ugyancsak a mezőgazdasági változás magyarázza meg fluviatilis elterjedését, hiszen az árteret szegélyező töltéseken csak a folyó mentén terjeszkedhet. Amennyiben a populatiók létszáma állandónak mutatkozik és nemcsak a bevándorlás okozta viszonylagos egyedszám növekedéséről van szó, arra következtetésre kell jutnunk, hogy a Közép-Tisza mente általános hüllőszegénységében a Lacerta taurica gyarapodó faj. Egyes kedvező fekvésű Tisza-szakaszokon nagy számban található a homoki gyík: 1960. okt. 8-án, Vesszősnél, lekaszált töltésoldalon — amikor tehát az állatok jól megfigyelhetők — próbaképpen állományfelvételt végeztem. Kitűnt, hogy 100 m hosszú töltésoldalra (csak a töltés belső oldalát vizsgálva) 30 homoki gyík esik. Ez elég szép szám akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy a félig felnőtt fiatalok emelték az egyedszámot. A Lacerta taurica a magasabb növényzettel sűrűbben borított élőhelyen is jól szaporodik: Algyő mellett régi, használaton kívüli töltés nyúlik be a mentesített területre, amelyen akácos tenyészett, gyér aljnövényzettel. Délre néző oldalán sok homoki gyík élt. Néhány éve a fákat kivágták, a gyökértuskókat kiásták. így gödrös, akác-sarjakkal eléggé sűrűn fedett terület keletkezett, amin gyíkunk népessége határozottan növekedett. Az emberi beavatkozásra tehát — a várakozással ellentétben — állománygyarapodással reagált a homoki gyík. 222