A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Marián Miklós: A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa

A Tisza középső szakasza mentén általában április hónapban párosodik. 1958. ápr. 9-én Szeged mellett, ártéri kiöntésben sok zöld varangy párosodott. '(Vízhőmérséklet: 14 C°). A Bujo viridis szívesen tartózkodik emberi települések közeiében (valószínűleg a könnyű áttelelési lehetőség és az ilyen helyeken összegyűlő rovarok miatt). A vezseny i Tisza-kanyarban, az ártéri erdőben 2—3 cm hosszú fiatalokat tucatjával találtam. (Vezseny falu itt közvetlenül az ártér mellett fekszik). Lakóhelyekre való behúzódása október elején kezdődik és, az időjárástól függően, november végéig is eltart. Szegeden 1958. október 7-én figyeltem meg az első zöld varangyot, amely épületbe igyekezett (délben még 24 C°-ig emelkedett a hőmérséklet), viszont 1957. nov. 18-án még mindig találtam a szabadból a házba igyekvő varangyot. Utóbbi esetben érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire bizalmassá válik ez a békafaj az emberhez. Reggel 7 óra 30 perckor a földszintes ház ajtaját kinyitva hamarosan egy zöld varangy jelent meg a küszöbön. A ki-bejáró emberek nem riasztották el: a lakásba igyekezett. Valószínűleg a kinyitott ajtón kiáramló melegebb levegő vonzotta. (Kint erősen borult, kissé ködös időjárás mellett 3 C° volt a hőmérséklet.) Egyes megfigyeléseimből arra kell következtetnem, hogy a Bujo viridis téli álma nem folyamatos, esetleg már aránylag kisebb hőemelkedésre is megszakad: 1958. dec. 15-én (!) este 7 órakor Szegeden kifejlett zöld varangyot láttam az utcán, langyos esőben ugrálni. (A levegő hőmérséklete 10 C° volt.) Az előző napokon hideg, fagyos idő volt. (—6—7 C°-ig szállt le éjszaka a hőmérő higanyszála). December 14-én viszont hirtelen felmelegedés következett be, ami úgy látszik megszakította a hibernatiot. Úgy tűnik, hogy a változóhőmérsékletű állatok közül a hőmérsékletváltozásokkal szemben a zöld varangy egyike a legérzékenyebbeknek. Szürkületkor és éjszaka jár tápláléka után, mely főleg a kertnek és a mezőgazdaságnak kárt okozó rovarokból és csigákból kerül ki. Lelőhelyei: Tokaj, Vezseny, Nagyrév, Csongrád, Szeged, Gyála (K). Hyla arborea arborea (LINNÉ) — Leveli béka Alföldünk közönséges lomblakó békája a Közép-Tisza mentén is mindenütt elterjedt. Csak párosodás idején találjuk a holt-ágak, kubikgödrök vizében. Egyébként a ligeterdő fáin és aljnövényzetén él. Áprilisban ébred téli álmából és október végéig tevékenykedik. 1957. okt. 30-án, Tápénál az ártéren még mozogtak a leveli békák. Színük nemcsak a környezethez való alkalmazkodás céljából változik, amint arról máshelyen már megemlékeztem (Marián, 1957), hanem a levegő hőmérséklete is befolyásolja azt. A fagyponthoz közeli hőmérsékleten alvó Hyla arborea háti oldala lilásszürke színű. Erős napsütésben viszont világossárgára változik, amint azt például 1958. júl. 25.-én, Tiszaugnál tapasztaltam. Az állat világos színe erősen elütött a környező lomb zöld színétől. (A béka helyére, a levélre helyezett hőmérő 39 C°-ot mutatott.) A zöld növényzet között tartózkodó leveli békát színe rejti el állati ellenségei és az ember elől. Jelenlétét azonban olykor hangos, recsegő hangja árulja el. Érdekes, hogy a környezet különböző ingerhatásaira gyakran hangadással is válaszol. Megfigyeléseim szerint a következő okok késztetik hangadásra: 215