A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Gallé László: Nagyszámú ascidiumképződés néhány érdekes esetéről

Az ascidiumok legtöbbje mechanikai úton keletkezik. Ha a levéldudorok vagy a levélrügyekben összetüremkedett ievélsáncok alapja vagy széle az összetapadás s az említett osztodoszövetek működése következtében összenő, tölcséralakú képletek keletkeznek. így jöhetnek létre pl. a Tilia platyphyllos, T. cordata, az Ulmus scabra, a Corylus avellana ascidiumai. Máskor viszont az egész levélkedvezmény pajzsszerűen emelkedik ki. A levélalapi részek mélyebben maradnak, a levélszél szövetei az ilyen esetekben rendesen hengeres nyél tapadási pontjától mindinkább távolodva növekednek tovább. így alakulnak ki pl. a Tropaeolum május vagy a Pelargonium peltatum pajzsalakú levelei. Ha a pajzs szövetei a centrális részen lesüllyednek, ezeknél a növényeknél is tölcséralakú levelek keletkeznek. A tölcsérképződés másik oka kémiai hatásokban kereshető. így pl. jól ismertek a Corylus avellana, a Hieracium umbellatum, a Saxifraga (Bergenia) crassifolia, a Petunia longifolia, a Tilia europaea zoocecidiogen ascidiumai. Kísérletileg sebzés által, Bryophyllum calycinumon sikerült tölcséralakú leveleket előállítani, amelyeknek keletkezése sebhormon működésére, tehát kémiai okra vezethető vissza, aminek következtében a már állandósult szövetek újból osztódóképesekké válnak. A megfigyelések szerint a tölcsérképzést elősegítheti a mechanikai sérülés s különösen lombos fáknál a lecsonkolás, dekapitálás útján történő „megifjítás". A tömeges ascidiumképzésnek szép eseteit láttam az 1957. év nyarán Csongrádon, lecsonkolással fiatalított Ulmus scabra-ból álló utcai fasoron. A fákon az előző években nagymértékű lomb- és gallyszáradás lépett fel s félő volt, hogy az egész fasor elpusztul. A sorfák megmentésére a korona lenyesése útján való „megifjítás"-t alkalmazták. A lecsonkolt fákon, kivétel nélkül mindegyiken, kettős vagy hármas ikerlevelek mellett az egy és kétlevelű ascidiumok egész tömegét figyeltem meg és sok szép példányt gyűjtöttem. A lecsonkolás rövid ágcsapok meghagyása mellett az egész koronára kiterjedt. Az alvó rügyekből kisarjadt új hajtások erőteljes növekedésnek indultak. A törzsek élénk nedvszállítása és az 1957. évi csapadékos tavasz olyan turgeszcencia viszonyokat eredményezett a rügyekben, amelyek következtében a levélkezdemények a szokottnál erősebb nyomást gyakoroltak egymásra. Megváltozott az auxin és a növekedést gátló anyagok korrelációja, a merisztémák megszokott működése és mindez az erősen sérült fáknál olyan összhatást váltott ki, ami a rendellenességek százainak megjelenését tette lehetővé. A tölcsérek részben normális nagyságú, félhengeres levélnyeleken ültek, részben vékony, hengeres, fonálszerű nyelük fejlődött. Az egylevelű és kétlevelű tölcsérek éppoly gyakoriak voltak, mint a bazális vagy az ún. notascidiumok, amelyek a levéllemez hátsó lapján jelennek meg. De az ascidiumképzés mellett hasadás (fissio) révén keletkezett kétcsúcsú levelek, összenövés (cohaerentia) révén kialakult kettős és hármas ikerlevelek egész tömege is feltűnést keltett ezeken a fákon. A levélrendellenességek mellett még néhány szép ágszalagosodás (fasciatio) is előfordult. Az 1958. és 1959. években módomban volt újból megfigyelni a megifjított fasor fáit. 1958 nyarán elszórtan, csak egy-egy levélrendellenességet találtam a lombkoronákban, 1959-ben pedig, a legszorgosabb kutatás ellenére sem találtam egyetlen egyet sem. Ebből a megfigyelésből következik, hogy a tömeges ascidiumképzés és egyéb levélrendellenességek fejlődése valóban az erőteljes mechanikai sérülések, a korona teljes eltávolítása által kiváltott okokra vezethető vissza. A rendellenességeket kiváltó tényezők hatása a csongrádi Ulmusokon csak egy évre terjedt. A következő vegetációs periódusban kialakuló hajtások már nem alvórügyekből, hanem az előző évi rügyekből fejlődtek s az ezekből kibontakozó lombozat, az említett egy-két rendelle200