A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

amely 1919. április 2-án került a múzeum gyűjteményébe és amelyet 36 év múltán .állítottak ki ismét.

76 Itt említjük meg, hogy a városi tanács részéről 1920-ban Móra ellen fegyelmi vizsgálatot akartak indítani azért, mert 1919. november 16-án, a nemzeti hadsereg budapesti bevonulása „örömére"' nem tűzette ki az épületre a nemzeti zászlót. Móra a vád ellen ügyesen és okosan úgy védekezett, hogy a múzeumi zászlókat még július 16-án két nemzeti hadseregbeli tiszt kölcsön kérte, de azt nem hozták vissza. A fegyelmi vizsgálat lefolytatásáról szóló.jegyzőkönyvet nem találtuk meg, de az az igazság, hogy ha Móra nagyon akarta volna, bizony könnyen tudott volna szerezni zászlókat. . ,

77 Az átnézett két aktacsomag 620 (1918:1—378 és 1919:1—242) ügyirata csekély kivétellel Móra sajátkezű írása. Bizonyítéka annak, hogy az igazgatóra hárult az adminisztráció nehéz és időtrabló munkája is. Móra minden darabot maga kezelt, a levelek, tanácsi átiratok vagy könyvjegyzékek hátára, akár jellegzetes „kutyanyelveire" rendszerint tintával, sajátkezűleg írta meg a választ, amit aztán minden bizonnyal Fischhof Ágota vagy más másolt, vagy gépelt le. 1918-ban volt a múzeumnak írógépe, ezt azonban a város tanácsa a következő évben, valamelyik ügyosztálya számára elvitte, s helyette egy ócskát ajánlott fel. Találtam német nyelvű fogalmazványokat is, Móra kézírásával. Az így megmaradt fogalmazványok jellegzetes, sokszor nehezen olvasható kézvonásával fényes bizonyítékai annak, amit ő maga is gyakran hangoztatott, hogy ő a közművelődési palota „mindenes cselédje". A két esztendő alatt a Somogyi Könyvtár 1919. év végén, 100 000 kötettel (újjászervezett aprónyomtatvány- és kéziratgyűjteményével) több helyi kisebb könyvtárnak (Orvosegyesület, Szegedi Gyorsírók Egyesülete stb.) egybeolvasztásával országos könyvtári rangra emelkedett. Természetesen, itt nem csupán a leltári számok nagyságát, hanem a megszerzett anyag minőségét is tekintetbe kell vennünk. A múzeumban páratlan közönségsikert elért korszerű kiállítások voltak. A régiségtár, éremtár, természetrajzi gyűjtemény és képtár újrarendezésével, egy új múzeumi osztályt, a művelődéstörténetit állítottak fel, s az egyes múzeumi osztályokban a cédulakatalógus rendszer bevezetésével lerakták a fejlődés alapjait. Általában a közönség érdeklődését szolgálták különféle újtásokkal, ami nemcsak a látogatók számában jelentett növekedést, hanem nagyértékű adományokban (Kass- és Ambrozovitsféle) is megnyilvánult. A két testvérintézmény 1919 végén kb. 200 000 tárggyal rendelkezett,

78 ami akkori pénzben 21 000 koronás kiadással, az állománynak 150 000 korona értékkel való növelését jelentette. Mindez a nagyarányú fejlődés, gyarapodás oly időkben történt, amikor az intézmény egy éven át csaknem teljesen el volt zárva a fővárostól. Segített ebben néhány munkatárs, lelkes munkájával, köztük sok olyan úttörő jellegű munkával, ami mai szemmel nézve sem lebecsülendő, sőt követendő például szolgálhat. Csongor Győző 7B Vö. Varga János: Értékes ereklye a szegedi múzeumban. Üj Világ, 1955. dec. 8. — Csongor Győző: Vörös zászló alatt, Délmagyarország, 1958. márc. 19. — Horváth Mihály szegedi vöröskatona résztvett Ukrajnában a forradalomban és magával hozott egy bolsevik zászlót. Itthon megbetegedett, s az ismert emberbarát orvos, Hollós József ingyen kezelte, s neki adta oda megőrzésre a relikviát. Hollóstól került Mórához, a szegedi múzeumba. 77 219/1919. dec. 3. 78 Jel. 1919. 3. és 37. 1. 186