A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

A háborús emlékek lajstromozását maga Móra végzi. Beadvánnyal fordul a városi tanácsnokokhoz,

11 megostromolva őket közélelmezési nyomtatványokért, a város által kibocsátott mindenféle nyomtatványokért, rubrikás papírokért, amiket — mint mondja — bizonyára senki sem őriz meg az utókor számára, s amiknek néhány évtized múlva olyan muzeális értékük lesz, mint a 48-as apró nyomtatványoknak. (Mint beadványában írja Móra, a 48-as kassai aprópénz ínség idején kibocsátott cigaretta papír nagyságú lapocskáknak ma már 100 korona az értéke.) A múzeumnak természetesen kötelessége elsősorban az ilyen természetű szegedi emlékek gyűjtése, amiket elődje Tömörkény nem szorgalmazott. Ide tartoznának a mintegy 200 fajta élelmiszer jegyen kívül a plakátok, felhívások, behívók, felmentési nyomtatványok stb. Ezeket azonnal zár alá veszi, nehogy visszaélés történjen velük — ígéri Móra. Dicséretes, milyen nagy jelentőséget tulajdonít Móra ezekkel a dokumentumokkal kapcsolatos muzeális és kulturális értékeknek! Hasonló kéréssel fordul Edvi Illés Gyula ezredeshez, az 5. honvéd gyalogezred pótzászlóalj parancsnokához, hadi emlékek és a háborúval összefüggő irodai emlékek tárgyában.

12 Március 5-én a közművelődési palotában nagyfontosságú könyvtár- és múzeumi bizottsági ülést tartottak. Mórán, úgyis mint a gyűlés jegyzőjén kívül jelen vannak: Gaál Endre tanácsnok, elnök, Cserzy Mihály, Kiss Ferenc, Prelogg József és Szalay József bizottsági tagok.

13 Szóbanforgó bizottságot a város törvényhatósági bizottsága küldötte ki, ahol virilis jogon, hivatalból vagy képviseletben, voltaképpen a városi uralkodó osztály akarata érvényesült. A haladó polgárság hatalmi súlyának bizonyítéka, hogy a szűkebb bizottságba oly egyéneket delegáltak, akiknek a város kultúrájához, vagy a kettős intézményhez valami köze volt. (Ennek a könyvtári és múzeumi bizottságnak véleményező szerepe volt s e tekintetben a forradalmak idején képviselhette a haladó polgárság s a munkásosztály érdekeit. Móra ezt a bizottságot különösen felhasználhatta a hivatalos várossal szemben annál is inkább, mert tagjai eszmetársai sőt jórészt barátai voltak.)

14 Móra az 1917. évi jelentés tudomásul vétele után bejelenti, hogy az intézet teljesítőképességének fokozásával, tavasztól kezdve a múzeum látogató közönségnek nyitási napokon ismertető előadásokat fog tartani. Március 2-án volt egy ilyen népszerű előadás a régiségtárban. Szóváteszi az épület rendkívül rossz állapotát. Az épületen a háború alatt még az apróbb javítások is elmaradtak. Elmondja, azt is, hogy a közművelődési palota épülete — egyes párkányrepedésekből következtetve — a rakpart alatt átszivárgó víz alámosása miatt állandóan süllyed. Ez a süllyedés állítólag a kereskedelmi iskolától kezdve az épületünkig tart. A szakemberektől — magánúton — eltérő véleményeket hallott. Mindenesetre kötelességének tartotta fölhívni erre is a bizottság és a tanács figyelmét. Szalay indítványozza, hogy a levéltár engedje át az intézet részére az irodalmi, történeti vagy művelődéstörténeti jelentőségű kéziratokat. A bizottság ezt örömmel teszi magáévá. (A végrehajtás mai napig csak részben, kiválogatva történhetett meg.)

15 11 107/1918. ápr. 9. 12 108/1918. ápr. 9. 13 72/1918. márc. 7. 14 Oltvai Ferenc szóbeli közléséből. 15 A kéziratok kiválogatása a levéltári iratanyagból — Szalay kívánsága — már az ő korában is elavult felfogás volt. A levéltárban a hivatalok, szervek, intézmények iratait őrzik. Ezeket onnan elhozni helytelen volna. Szalay maga sem tudhatta, mi is van a levéltárban, hiszen nem volt kutató. Ami múzeumi célra alkalmas volt, azt Reizner annakidején kiemelte. (Oltvai Ferenc közlése.) 175