A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csalog József: Tűzfúró és fúró az őskorbanv

A hajtópálca ilyenkor ismét magasabbra emelkedik, amit a fúrót kezelő ember nem 1 , akadályoz meg. A következőkben a hajtópálcát ismét lenyomva, a forgás egyetlen pillanatra leáll, majd ellenkező irányban újrakezdődik. Az átváltás annyiszor követ­kezik be, ahányszor a hajtópálcát újra- és újra lefelé nyomják. Az ilyenfajta fúrókészülék Európában már kiveszőben van. Hazánkban csak régi kismesterek, főleg kefekötők szerszámkészletében található. 14 ötvösök is használ­ták, amit a bajai Türr István-Múzeumnak két darab, ezüstből készült példánya bizo­nyít. 1 "' Hasonló szerkezetű ötvösfúrót őriz és használ ma is dr. Fettich Nándor buda­pesti magánműhelyében. 16 Értesüléseim szerint a balkáni országokban aránylag gya­koribb még ez a fúrótípus. Az európai példányokat vasheggyel ellátva már csak fúróként használják. Ha­sonló célt szolgál a legtöbb óceániai darab is. Ezeknek tengelyébe azonban nem vas­fúrót erősítenek, hanem kőfúrót gittéinek a fába. A szerkezet eredeti rendeltetéséről igen sokat árul el Pfeiffer L.-nek az a meg­jegyzése, hogy Óceániában a tűzfúró is ilyen. 17 A tengely ebben az esetben puha­fából készül, alsó végét kúposra faragják és ezzel fúrják meg az alájahelyezett fa­darabot. A tengely forgása KovetKezicoen кехескего nótői a luro vége és az alátét megpörkölődik, majd kigyullad. A tűzfúrót ugyanúgy használják, mint a rendes fúrót; felső végét nem szorítják le semmivel, azaz kizárólag a saját súlya érvényesül. Ugyancsak Pfeiffertől veszem át az észak-amerikai indián tűzfúró képét (IL t. 2.), — és a hozzáfűzött megjegyzéseket. 18 Észak-Amerika bennszülöttei mélyedéssel el­látott falapot, „párnát" kötöznek a homlokukra, vagy hasonló célból fadarabot szo­rítanak a foguk közé, s ezzel le is szorítják a fúró tengelyét, hogy a súrlódás erősebb legyen. Véleményem szerint ez a használati mód maga is elárulja, hogy a tűzfúró csak későbben került Amerikába, hogy ott korábban olyan eszközökkel fúrtak tüzet, melyeknél a fúró felső végének leszorítása elkerülhetetlen szükségesség. A meggyúj­tandó fára állított, felső végén leszorított vékonyabb ágfa ívben meghajlik a felső vé­gére nehezedő nyomás alatt, ugyanakkor azonban nekiszorul az alája helyezett, köny­nyebben gyulladó puhafának, az ívben meghajlított fa pedig furdancs módjára kézzel meghajtható. A tűzfúrasnak ezt a lehetséges módját Pfeiffer ismeri ugyan, 19 de nem hozza kapcsolatba az észak-amerikai tűzfúróval. Hivatkozik azonban Holmesre, 20 aki az amerikai néprajzkutatókkal egyetértve azt írja, hogy az indián tűzfúró a Kolom­buselőtti időkben Amerikában ismeretlen volt. Észak-Amerika bennszülöttei ezek szerint máshonnan vették át a pergőfúrót. Az amerikai földrész gyarmatosításának körülményeit ismerve, a forrásterület Európa lehetett, ahol a pergőfúró akkori képesábrázolásait figyelembe véve, 21 eszközünk nem hiányozhatott. A tűzfúrás más módjához már értő indiánok így könnyen tűzfúró­ként alkalmazhatták az európai pergőfúrót. A fúrókészüléket kísérletképpen elkészítettem. Célom az volt, hogy tüzet gyújt­sak vele. Kísérleteim során több lényeges tapasztalatot szereztem: 14 Újabban szerzett értesülébeim szerint Szlovákiában és Romániában is akad még el­vétve pergőfúró a kismesterek szerszámkészletében. 15 A Ili. t. 1. képen látható fúró fényképét a bajai múzeum igazgatóságának köszönöm. 16 Dr. Fettich Nándor szóbeli közlése. 17 Pfeiffer L., i. m. 164. 18 Uo. 166. 19 Uo. 36 b. kép, 2. sz. 20 Uo. 166. 21 A pergőfúró képes ábrázolásaira dr. Manga János hívta fel a figyelmemet. M

Next

/
Thumbnails
Contents