A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

házi ápolásával és gyógykezelésével kapcsolatban."'" Ez a kezdeményezés nyilvánvalóan szintén csak a pereskedés felfokozott indulatai nyomán keletkezhetett, hiszen a város vezetői tudták, hogy Tornyainé szegényjogon folytatta a pert, így az ápolási költségek végrehajtására sem került sor. A vita azonban még mindig nem ért véget, hanem a felszabadulás utáni változott gazdasági körülmények között felújul, mégpedig a havi járadék újraértékelése kérdésében. A város törvényhatósági bizottsága két alkalommal is foglalkozik a járadék összegének megállapításával. Először 1947. március 28-án, amikor 1946. augusztus hó 1. napjától 183 Ft-ban állapítja meg a járadékot azzal az indokolással, hogy a bírói ítéletben megállapított 125 pengő havi járadék megközelítően az állami rendszerű XI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő összeg volt és a határozat időpontjában ez 183 Ft-ot tett ki. Tornyai özvegye elfogadja ezt az ajánlatot. Egy év múlva azonban változik a közalkalmazottak fizetése és 1948. március 23-án ismét közgyűlés elé kerül a járadékösszeg megállapításának ügye. Ekkor kimondja a törvényhatósági bizottság, hogy egyszer és mindenkorra a XI. fizetési osztály 3. fokozata szerinti összegben állapítja meg a járadékot,

71 Ez a megállapodás Tornyai özvegye számára ekkor sem, de a későbbiekben még kevésbé volt előnyösnek tekinthető. Az Országos Nyugdíjintézet megalakulásával ugyanis a járadék fizetését átveszi a nyugdíjintézet és nyugdíjként kezeli. Már pedig ismert tény, hogy az állami alkalmazottak nyugdíja hosszú éveken át stagnált, így már több, mint egy évtizede 412 Ft-ot tesz ki a folyósított járadék összege — amit ha a megítélt 125 pengős havi járadékkal vetünk össze, aránytalan. A képek végül is Hódmezővásárhely város múzeumának gyűjteményébe kerültek. A felszabadulás előtt hosszú éveken át csak raktárban voltak elhelyezve. A felszabadulás után kerültek először szakszerű leltárbavételre, egy részük ekkor került bekeretezésre is. A 40-es évek végén a város vezetői és a múzeum közötti megállapodás eredményeként hivatali helyiségek díszítését szolgálja a Tornyai gyűjtemény 60— 80 db alkotása. A múzeumok államosítása után a későbbiekben ez a helyzet fokozatosan megszűnik és visszakerülnek a képek a múzeum gyűjteményébe. A város múzeuma 1950-ben veszi fel a nagy alföldi festő nevét.

72 1954-ben néhány vidéki városban Tornyai kiállítás nyílt, majd a helyi művelődési ház második emeletén állandó Tornyai kiállítást rendeztek. Tornyai műveinek jelentős része azóta már sok kiállításon nyújtott örömet a tárlatlátogatóknak, határozott színfoltja volt a budapesti Műcsarnokban rendezett alföldi kiállításnak és a nagy magyar festő 25 éves jubileumi kiállításának jelentős részét is a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum anyagából válogatták. A hagyaték története ezzel véget is ér, az ellentétek az idő folyásával elsimultak. A magyar művelődéstörténet szempontjából a legfontosabb, hogy a nagy magyar festő életművének döntő része közgyűjteménybe került és így a tárlatlátogatók tíz- és százezreinek nyújt művészi élményt és örömet. Eljutottak az alkotások tehát igazi címzettjeikhez, azokhoz, akiknek Tornyai szánta, a magyar néphez. Dömötör János 70 Hódmezővásárhelyi Városi Levéltár 22118/1936. sz. 71 Uo. 49/1947. Kgysz., 62/1948. Kgysz. 72 Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 4119/1951. MMOK. 157