A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

A korabeli sajtón túl ezzel a kifejezéssel találkozunk a szakirodalomban is.

3 Tornyai János azok közé a művészek közé tartozott, akik nem szívesen váltak meg alkotásaiktól — mint édes gyermekéhez, ragaszkodott képeihez. — Viszonylag kevés festményt adott el, csak a barátság és a szükség fosztja meg egy-egy művétől. Alkotásainak több mint fele élete utolsó évéig ott van mellette egymásra halmozva, vagy tekercsbe csavarva műtermében. Sorsukról először fennmaradt végrendeletében 1932. május 22-én intézkedik. (I. sz. melléklet) Ebben a végrendeletben ingóságain kívül összes tulajdonában levő képeit is Szabó Proits Rozáliára hagyja. Ennek az intézkedésnek, az indokolásául előadja, hogy „Szabó Proits Rozália 1925. év óta gondozója és ügyeiben segítő társa — aki vele együttél, segítette és támogatta." Ugyanebben az évben június 10-én Tornyai János feleségül veszi Szabó Proits Rozáliát.

4 A műveket illetően ennek annyiban van jelentősége csak, hogy ezzel most már végrendelet nélkül is, a feleség öröklési jogán is, Tornyainé Szabó Proits Rozáliát illetik a képek. Erre azonban mégsem került sor. Tornyai 1932—33. évben igen élénk művészi tevékenységet folytat, erre az időre esik „szentendrei korszaka". Derűs, napfényes, színes és meleg tónusú képek egész sora kerül ki ecsetje alól. A hetedik évtizedének közepén járó művész számára azonban ezek a gazdagon termő alkotó évek már a hattyúdalt jelentik. Egészségi állapota körül már nincs minden rendben. Idegállapota rosszabbodik, ennek a következménye, hogy családi életében is súrlódások keletkeznek.

5 így tehát fokozott mértékben értékeli szülővárosa, Hódmezővásárhely ez időben irányában több tekintetben is megnyilvánuló megbecsülését, értékelő gesztusát. Hódmezővásárhely és Tornyai között a kapcsolat több, mint egy évtizeden át elég hűvös volt. Tornyai 1921-ben történt elköltözése óta alig járt a városban, önálló kiállítást itt nem rendezett. Tárlaton csak a többi vásárhelyiekkel együtt — Rudnay, Pásztor, Pogány, Kallós, és Darvassy társaságában — szerepelt 1926-ban.

6 A kiállítás megnyitása alkalmat adott arra is, hogy a művészek és a város kapcsolata új irányban fejlődjék. Rudnay Gyula a kiállítás igen meleg hangú beköszöntőjében többek között ezt mondja: „Hazajöttünk mi gyermekek az anyjához". A város vezetői is érezték, hogy nincs minden rendben az itt született művészek és a város vezetés kapcsolatában. Azt is tudják, hogy ennek oka döntően az önkormányzati szervekben kereshető. A tárlat megnyitása alkalmából mondott beszédében a város akkori polgármestere nyíltan meg is mondja: „Valljuk be nyíltan, hogy e város a múltban nem egy súlyos mulasztást követett el a művészettel és művész fiaival szemben, hogy talán néha egy kissé mostohaanya volt. De én ünnepélyes fogadást teszek most a nagy közönség és a művészek előtt, hogy amíg én a polgármesteri székben ülök, rajta leszünk én, a tanács és a város nemes közönsége, hogy elődeink mulasztását kipótoljuk, hogy e város a magyar művészetnek hűséges istápolója, művész fiainak pedig valóban szerető édesanyja legyen."

7 A fogadalom elhagzott és talán nem is mindenben a fogadalomtevőn múlott, hogy hosszú évek következnek és minden marad a régiben. 1929-ben ugyan szintén 3 Bodnár Éva: Tornyai János, Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat 1956. Székely Zoltán: Tornyai Szentendrén, Művészettörténeti Dokumentációs Központ közleményei, Bpest. 1962. I. 4 Bpest Főváros VIII. ker. Házassági Anyakönyve 772/1932. 5 Székely Zoltán i. m. 8. 1. 6 Faragó Sándor: Tornyai, Hódmezővásárhely, 1934. 53. 1. 7 Faragó Sándor i. m. 54. 1. 139