A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

A TORNYAI-HAGYATÉK TÖRTÉNETE Félreértések elkerülése végett nyomban tisztázni kívánom, hogy ez a tanulmány nem Tornyai művészi hagyatékával, szellemi örökségének sorsával foglalkozik,, hanem azoknak a Tornyai életművének nagyobbik részét jelentő képeknek a sorsát kívánja követni, amelyek a nagy alföldi festő tulajdonában voltak és amelyekről többszörösen és ellentétesen is rendelkezett. E képekkel kapcsolatos egyik intézkedésével vetette meg a Hódmezővásárhelyi Múzeum képgyűjteményének alapját. Ezzel kapcsolatban a téma természetesen érinti Tornyai utolsó éveinek élettörténetét is és ebben a vonatkozásban néhány eddig kevéssé ismert tényt is feltár. A képzőművészet mellett azonban jelentős részben művelődés és helytörténeti jelleggel bír. A képek sorsa körüli vita ugyanis rávilágít a nagy alföldi város, Hódmezővásárhely két világháború közötti sajátos társadalmi arcára. Ezen belül vezető társadalmi rétegének kicsinyessegere én önzésére is fényt vet. Közelebb visz továbbá bennünket az akkori művész sorshoz és Tornyai szociális körülményeinek tisztázásához is. Nem teljesen pontos a cím, akkor sem, ha a hagyaték fogalmat szűk jogi technikus terminusként alkalmazzuk. Hiszen Tornyai után halálakor csak néhány szegényes „vagyontárgy" maradt hátra, ez képezte a hagyatékot és ennek nyilvánvalóan nincs és nem is lehet „története". A város által az elhalt festőművész hagyatékának leltározására Budapestre kiküldött tiszti főügyész ugyanis az alábbiakat jelenti 1936. október 2-án: „A lakásban egy rossz régi ágyat, egy szúette nagyon ócska 3 fiókos sublótot, egy összecsukható vaságyat, egy nagyon rossz fenyőfa szekrényt, egy ugyancsak nagyon rossz íróasztalt és néhány széket találtunk. Találtunk továbbá 3 különböző nagyságú képvázlatot, amelyek fehér -krétával voltak bekockázva és teljesen nyers állapotban felvázolva, azoknak legfeljebb, mint Tornyai relikviáknak volna értékük, mint képek alig érnek valamit."

1 A későbbi nagy pert véglegesen eldöntő kúriai ítélet az így felleltározott „vagyon" értékét mindössze 118 pengőre becsüli.

2 A fentiek ellenére is indokolt, hogy mindazt, ami a művekkel kapcsolatban részben Tornyai életében, részben pedig halála után történt, a „hagyaték története"' összefoglaló cím alatt tárgyaljuk. Tornyai halála után ugyanis a nagy vita és a hoszszan húzódó per akörül forgott, van-e hagyaték és ha nincs, kire milyen kötelezettségek hárulnak emiatt 1 Hódmezővásárhely Városi Levéltár 18374/1936. 2 P. I. 59/1938. 137