A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Szelesi Zoltán: A Zichy és Szeged

ZICHY ÉS SZEGED 1900. őszén nagyszabású tárlatra készült a Szegedi Képzőművészeti Egyesület. A társulat lelkes vezetősége azt tervezte, hogy az új kultúrpalotában olyan jelentős kiállítást rendeznek, amelyen a helyi festőkön és szobrászokon kívül, a legismertebb hazai mesterek is szerepelnek. Az egyesület fáradozása nem volt hiábavaló, mert a tárlatra a legismertebb művészek is jelentkeztek. Köztük Benczúr Gyula, Bihari Sándor, Csók István, Fadrusz János, Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Tornyai János és mások. Amint a Szegedi Híradó írta, „ .. . e jeles művészek kijelentették, hogy nem hasznosítás céljából küldték be drága vásznaikat, hanem tisztán azért, mert az egyesületet nemes fáradozásában támogatni kedves kötelességüknek tartják, azonfelül pedig épp oly ambíciójuk nekik tetszeni Szegeden, mint a fővárosban."

1 Az egyesület mozgékony titkára, Erdélyi Béla arra törekedett, hogy a kiállításra az országos nagyságok mellett a külföldön élő magyar mestereket is meghívja, így az akkor Párizsban tartózkodó nagytehetségű Vedres Márkot is sikerült meggyőznie, hogy szobrot küldjön a szegedi tárlatra. Erdélyinek azonban — s a vezetőség többi tagjának is — igazi nagy vágya az volt, hogy a Pétervárott élő világhírű Zichy Mihályt is rávegye: tisztelje meg egy-két alkotásával a kiállítást. Szándékának megvalósítására a titkár levélben kereste fel a mestert, akit egy régebbi kapcsolat révén személyesen is ismert. Erdélyi levelére Zichy az alábbi érdekes választ küldte Szegedre.

2 Szent-Pétervár, 14/27. júl. 1900. Mélyen tisztelt Barátom! Azon barátságos viszony, amelyet a sok lefolyt évek gyengíthettek ugyan, de meg nem szüntettek, az én felejthetetlen gyermekkori barátom, Kovács Laci emlékén újra megerősödhet, ha — amint ezt reménylem — alkalmunk és tárgyunk is lesz többszörös érintkezésre. Fogadja legjobb köszönetemet az ízléses tárgymutatóért, melyet nekem küldeni sziveskedett, és azon hízelgő jellemzéséért, melylyel engemet is az úttörő magyar művészek közé besorolt. Nagy sajnálatomra, ezen felszólításra nem felelhetek meg. Az én itteni állásom kötelezettségei nem engedhetik meg, hogy új képeket festhessek. Régi képeimet, melyek a budapesti iparművészeti múzeum valamelyik termében várják elpenészedési jövőjüket, az én gyermekeimnek ajándékoztam, Miklós fiamat pedig az én művészi ügyeim gondonkává neveztem ki. 1 Szegedi Híradó (továbbiakban: Sz. Hir.), 1900. 191. sz. 2 Sz. Hir. 1900. 183. sz.; Szegedi Napló, 1900. 195. sz. 9* 131