A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Sándor: Felsőváros

A XVIII. század elején bukkantak föl Szegeden, éspedig Felső városon a cigányok. Egy 1724. évi tanácsi határozat kimondja, hogy a tziganyok nemes szabad királyi Szeged várossában, valamint Palánkban is meg ne szenve átessenek, hanem légyen eő nekiek külső városban a lakásuk, valamint ez más királyi városokban is szokás. így kerülnek azután a cigánybíró felügyelete alatt Felsőváros akkor még lakatlan, vízjárta részeire, a mostani Dankó Pista utca tájára, amelynek azután Cigányfurbic, Cigánytanka lesz a neve. Egyik különösen vízállásos része volt valahol a Vajda utca felé a Cigánytó, Nagytanka, Cigánytanka. A cigánykovácsok a hajóácsok számára a cigány iszkáb a, erős cigányszög készítésével foglalkoztak. A régi cigányhorog kiválóságát öreg halászok máig emlegetik. A négykarikás csuklós zabiának cigányzabla a népi neve. Ez valamikor szintén cigánykovácsok munkája volt. A később megalakuló kovács céh nem jó szemmel nézi,, de tűrni kénytelen őket. Nyilván jó munkájuk, különleges készítményeik miatt fogja a tanács is pártjukat. A felsővárosi cigányok muzsikálással — tudomásunk szerint — csak a XVI11. század végefelé kezdenek foglalkozni. A szegedi társadalom zenei igényeit — Alsóváros kivételével — ettől kezdve ők elégítik ki. Számos nagyhírű prímás került ki közülük: Koszta Zsiga, Rácz Móric, Erdélyi Náci, a Kukac néven becézett Urbán Lajos, akit Juhász Gyula is megbecsült, az újabb időkben Boldizsár Kálmán. Ebben a környezetben nevelkedett a legnagyobb magyar dalköltők egyike, Dankó Pista, akit Juhász Gyula méltán nevez Szeged Schubertjének. Felsőváros kezében lévén a vízi szállítás, egyáltalán a gazdasági élet, a bevándorolt görögök (így a Haris, Lippay, Manódli család), de szerbek is a mai Maros és Kálmán utca táján telepedtek le. A görögkeleti görögök templomát a Kálmán utca elején a magyarok kisc'érkó néven emlegették. Az 1879. évi árvíz mosta el. A helybeli szerbek ajkán Felsővárosnak egyébként gornja városka, a német polgárságén pedig Oberstadt volt a neve. Mielőtt a felsővárosi magyar nép jellemzésére rátérnénk, vegyük számba a Tisza felsővárosi vízrendszerét. Felsőváros a vizek hazája volt. A szabályozás és feltöltés előtt a Tisza sok mellékága folyta körül. Ereinek, tavainak, tankáinak, réveinek és fokainak ma már természetesen nem tudjuk teljes számát adni. A szabályozás előtt volt időszak, amikor Tápéról csak ladikon, tutajon lehetett megközelíteni a Várost. A Szillér, Annusér, Jánosér, Kemös, Tápaiér, Ásvány, Bencfa észak, északnyugat felől, Tápé tájáról folytak a Tiszába, helyesebben Kistisza néven emlegetett mellékágába, amelynek medre a mai Kistisza és Maros utca volt. Valahol a mai sportpálya táján szakadt ki a folyóból és a vár körül folyt ismét bele. Több kisebb híd is ívelt át rajta. Hogy ezek miből épültek, nem tudjuk. Részei közül már a XVIII. századból ismeretes a Kéri Kata luka, másként Kéri Kata köze. Valahol a mostani Zsótér utca táján szolgált a Nagytiszába. A Sándorréve néven is emlegetett Kistiszára hajók is bejártak, kikötöttek és teleltek. Felsőváros szigetségei közül egyedül az Epörjes neve ismeretes a mai Petőfitelep délkeleti részén. A Tisza felsővárosi partrészei közül legnevezetesebb a régebben Sárgapart, Sárgaszirt néven is emlegetett Sárga, ahol egykor vízimalmok is őröltek. Manapság parti üdülőhely. A felsővárosi Kistiszapart és Nagytiszapart volt Szeged víziforgalmának évszázadok óta a fő helye. A sószállítás még az Árpád-kor elejére nyúlik vissza. Csak a vasúti közlekedés sorvasztotta el. A sórakodást lajmás, szamár, lukmájér néven emlegetett sóhordó munkások végezték, akik sokáig a várban őrzött rabokból kerültek ki. 124