A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Sándor: Felsőváros

5—10 percnyi járásra telepedett meg. Polgárosodása azonban nyilván hamar bekövetkezett, hiszen a tiszai közlekedés, marosi sószállítás már a XIII. században virágjában volt. Az urbanizáció gyors ütemét, a pénzgazdaság bontakozását mi sem igazolja tanulságosabban, mint az a pápai adójegyzék, amely Jakab csanádi püspök (1332— 1343) felügyelete alatt készült. A benne említett pénznemek között előfordul a parva moneta chegediensis, vagyis a szegedi aprópénz, amely eddigi adataink szerint a kalocsai főegyházmegye területén volt használatos. Ismeretes, hogy ebben az időben Szeged is ide tartozott. Tudjuk, hogy a középkorban egyes gazdaságilag különösen fejlett városok pénzverési jogot is nyertek az uralkodótól. Nyilván ez magyarázza a szegedi ötvösség kivételes alföldi virágzását is a középkor folyamán. Hogy e fejlődésben éppen Felsőváros járt az élen, az is bizonyítja, hogy a szegedi főesperesség két plébániájának pápai tizede legmagasabb az egész Alföldön: 1332—1337 között a palánki Dömötör-plébánia átlag 501, a felsővárosi Szent Györgyplébánia pedig 549 báni dénárral adózik. Felsőváros középkori autonómiájának bizonysága Zsigmond király oklevele (1431), melyben Felsősziget (Felsewzygeth) számára csütörtöki napokra szabad hetivásárt engedélyez. Felsőváros középkori műveltségéről, gazdasági életéről itt részletesen nem szólhatunk, csak néhány mozzanatra utalunk. Ilyen a premontrei apácák Szentlélekről elnevezett felsővárosi monostora (1511), amelynek emlékezetét az 1522. évi tizedjegyzékben előforduló Szentlélek utca (plathea S. Spiritus) is őrzi. A monostor magyar nyelvű kódexirodalmunk nagy jelentőségű, Margitszigethez fogható műhelye. Birtokában volt az Apor-kódex, a hangjegyes, 1516-ban már meglevő, egyelőre kiadatlan Szegedi-kódex, itt íródott a Lányi-kódex (1519), szellemi hatására született a Pozsonyi-kódex (1520). Az 1522. évi tizedjegyzéknek föltétlenül felsővárosi utcanevei: a dominikánusok után elnevezett Prédikátor utca (plathea Praedicator), a Félszer utca (plathea Feeylzer), a Sóhordó utca (plathea Sohordo), a Műves utca (plathea Myves), a Szent György utca (plathea S. Georgii), a Szent Miklós (plathea S. Nicolai) és a már említett Szentlélek utca. Főleg a Műves és Szent György utcában lakó családok neve túlnyomóan ipari foglalkozásra, a mellettük olvasható megjegyzések pedig szerémi szőlőbirtokra utalnak. Nyilvánvalóan még a középkorban nyúlik vissza Felsőváros számos helyneve is. Igaza van Inczefi Gézának, aki szerint Tarján, Tariány kertség (ma kegyeletlenül: Fodortelep) neve még az Árpád-kort, illetőleg egyik magyar törzs emiékezetét idézi. Hogy csak 1753-ban bukkan föl először, a nézetet nem gyöngíti. Más egykorú hazai párhuzamokból bizonyos, hogy még középkori egyházias névadó gyakorlatra utalnak Felsővárosnak, de egész Szeged peremeinek bibliai eredetű helynevei. A mai Szillér egyik XVI. századbeli defterben (1553) Szilont néven fordul elő. A -t egyszerű tárgyrag. Kovács Jánosnál — sajnos forrás nélkül — régi Szilonér is olvasható. Úgy gondoljuk, hogy ez a frigyládát őrző bibliai Silón város nevének átvétele. így érthető azután meg a mai Csillag tér táján elterülő régi G'écémán, majd a későbbi Rókuson Názáret, Róma, Jerikó, Kálvária, Alsóvároson Betlehem hajdani kertségek neve, amelyek egyben tükröződései a középkor jámborságának, de névmágiás szorongásoknak is: a Várost, az emberek munkáját szakrális körként övezik. A XVII. században bukkan föl Felsőváros két kisebb, de jelentős ipari életre utaló fertálya: Fazékszer, szegediesen Fazékször és Tabán. 122