A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Bálint Alajos: Kiskundorozsma-Vöröshomok dűlői leletek

vánszky Alán nézete szerint

23 ez a kérdéses irányú kereskedelmi kapcsolatokat is jelenti. Az ország területén előkerült 11 darab bizánci pénz közül 5 darab Csongrád, és 1 darab Bács-Kiskun megyéből ismeretes. Kralovánszky szerint Északkelet-Magyarországnak és a Hajdúságnak (Sátoraljaújhely, Űjfehértó — B. A.) is voltak bizánci kapcsolatai.

24 Nyilvánvaló viszont, hogy kardunk eredetének vizsgálásakor Bizánc felé nem érdemes kutatnunk. Az arab dirhemek forgalma 950 körül állt le,

25 tehát ezeket a kardokat 950 után (!) már nem szerezhették be kelet felől. Ha ezek a kardtípusok mégis keleti eredetűek lennének, úgy legkorábbi példányoknak (X. század közepe) kellett lenniük, így az „átmeneti forma" megjelölés lenne valószínű. A Tisza—Maros vidék leletanyagát Dienes István Gyula népének tulajdonítja.

26 A szállásterület a Tiszán átnyúlva a mai Szeged környékét is magában foglalta.

27 így a mai Kiskundorozsma pontosan a határon feküdt. Számos hiányosság miatt csak feltételezésekre szorítkozhattunk. A kérdések felvetésénél nem tettünk többet: felvillanó gondolatokat írtunk le, hogy a későbbi kutatások tudják eldönteni, hogy melyik feltételezésünk iránya volt a helyes. Kézenfekvőnek látszik sírleletünknek a X. század utolsó éveire való keltezése, mivel a Megyer törzs ekkor terjesztette ki hatalmát Gyula Tisza—Maros közi területére. Hajlandók vagyunk bizonyos fenntartásokkal a Kiskundorozsma-vöröshomoki honfoglaló sírleletet úgy tekinteni, hogy az a Megyer törzs egyik „hadnagyának" hagyatékából való, akit az újonnan meghódított, nagy fontosságú terület őrzésével bíztak meg. Változatlanul fenntartjuk a lehetőségét, hogy a „szablya-markolatú kardos" honfoglalók egy másik törzs, talán Gyula katonai vezetői lehettek, akik 950 előtt, kelet felől szerezték be fegyverüket.

28 Bálint Alajos 23 Kralovánszky Alán, 1960. i. m. 34—36. 24 Uo. 6. kép. 25 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Budapest, 1944. 114—121. László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről. FA. IX, 1957. 151. Nem osztjuk Kralovánszky AÍán nézetét, aki a dirhemek előkerülése alapján a Kisalföld és a Felső-Tiszavidék anyagának hasonlóságába a Tisza—Maros köz régészeti emlékeit is besorolja. Vidékünk leletanyaga élesen eltér a fenti — valószínűleg kabar (lásd: Dienes István i. m.) — területekétől. 26 Dienes István: A bordányi honfoglaló magyar asszony lószerszáma. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1956. 50. 27 Uo. 53a. jegyzet. 28 A hitelesítő ásatásokon dr. Trogmayer Ottó munkatársunk is részt vett. Közreműködéséért itt is köszönetet mondunk. 7* 99