A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

ez pedig az ÉK-saroktól D felé 150 cm-re tűnt elő. Ennek átmérője 18 cm, mélysége 7 cm. A 12. ház leletanyagban igen szegény. Ez azonban érthető is, mert leégése utárt. felújították. Az égésről az északi hosszúfal mentén talált igen sok faszén darabka tanúskodik. A ház DK-i sarkában vakolatdarabokat találtunk, amelyek fehérre voltak meszelve. Leghatározottabban a mind a két ház közös, ill. azonos tüzelőhelyénél láthattuk a két ház, tehát a ráépült 13. ház padlószintjét a korábbiéhoz. A két padlószint között itt 21 cm különbség jelentkezett. A két padlószint között kb. 10 cm-es homokréteg húzódott, s a 13. háznak sárga agyagos lesározása feltűnően vastag. A sározás legvékonyabb rétege 8 cm, a legvastagabb pedig 12 cm. Feltűnt ennél a sárga agyagozásnál, tehát a 13. házban az ismételt padlómegújítás. A megújított rétegek, annak ellenére, hogy tökéletesen tapadtak a korábbiakhoz, mégis jól mutatták az újabb rétegződéseket. Talán nem tévedünk, amikor arra következtetünk, hogy ez a 13. ház megérte a falu teljes pusztulását és lerombolását, hiszen a korábbi, a 12. ház is legkorábban 1642-ben épülhetett. Ezt az itt talált III. Ferdinánd ezüst dénára bizonyítja. Említettük, hogy a 12. és 13. háznak közös volt a tüzelőhelye. Ennél is jól meg. lehetett különböztetni, hogy az egyes sütőfelületek melyik házhoz tartoztak. A 13. háznak szintjével mutat azonosságot a tüzelőhely két sütőfelülete közül a felső, az. alsó sütőfelület pedig a 12. ház szintjével azonos mélységű. Terméskövekkel volt alapozva, és téglalap alakúra rakták. A kövek tűztér felőli oldalai erősen átégtek. A sütőfelület mind a két háznál ovális alakú. A tüzelőhely téglalap alakú termésköveinek környéke tele volt bögrés kemenceszemek töredékeivel. A szemes kályha szája Ny felé nyílott. A szemeskályha szája előtt a sárgaagyagos padlószint vörösre volt égve. A kályha szája előtt kb. fél méter távolságra, 40 cm átmérőjű, hasonló mélységű szabálytalan, megközelítőleg mégis ellipszis alakú gödröt találtunk. Ennek szélei belülről ki voltak tapasztva. Nem kétséges, hogy pernyegödörnek használták, bár pernyét csak nyomokban találtunk benne. A gödör széle nincs megpörkölődve, ill. megégve. Ez azt is jelentheti, hogy közvetlenül a ház leégése előtti időkben, napokban újították meg rajta a tapasztást, s a pernyés gödröt kitakarították. A területet a húszas években Kiss Pál, akkori földtulajdonos traktorral szántatta fel. A szántás elég mélyen járhatott, mert a 13. ház déli, hosszanti főfalának kb. csak a fele maradt meg. Viszont az egykori falak helyeit metszetárkokkal tisztáztuk. Ezekben mindenütt megmaradtak a sárgaagyagos alapfalak döngölt alapjai. Ebből a déli főfalból csak az az alapfalrész maradt meg zavartalanul, amely a szemeskályha szájától húzódott kelet felé. A szemeskályhára visszatérve, meg kell említenünk, hogy annak szájához egy külön épült katlan csatlakozott. Ennek alapjai és felmenő falrészei 38—40 cm magasságban megmaradtak és enyhén befelé íveltek. Felső része kissé kiszélesedett peremű, tehát nyílt láng fölé helyezett edényt a katlanra lehetett helyezni. Míg a katlan sütőfelületénél a tűztér szélessége 35 cm volt, addig a katlan felső pereme 25—28 cm-re szűkült. A tűztér vastagon átégett és rajta két megszenesedett, egymás mellé helyezett fadarabot találtunk. A katlan falát téglákból rakták össze. Hossza, külső méretben 72 cm, szélessége 55 cm, falvastagsága 15—17 cm. A 13. ház falának alapjai csaknem teljes hosszúságban megmaradtak. Az ÉK-i sarkában találtuk meg a sarokoszlop helyét, amelyet körüldöngöltek és a ház sarkát megközelítőleg szegletesre képezték ki. Az oszlop körül, a ház belseje felől, a falat kissé megvastagították. A nyugati falrészen volt nehezebb az eligazodás, mert itt; 76