A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

A 9. sz. helyen kaszakalapálásnál használt üllő feküdt. Sajnos, ez erősen elrozsdásodott és nem sikerült megmentenünk, mert a kiemelésnél teljesen szétmállott. A 2. sz. helyen, a konyhában 1,10 X 0,17 m méretű megszenesedett gerenda darabot tártunk fel, amely a ház leégésekor a padlóra zuhant. Ugyanilyen, de 1,20 X 0,20 m méretű, gerenda darabot a szobában is találtunk a padlóra zuhanva. 9—11. házak (XXIV. t.). Három ház egymás mellett, ill. egymásra épült. Valamennyi ÉK—DNy-i irányítású. Az első a 9. ház, amely kétosztású. Főfalának hossza, külső méretben 7,6, szélessége 5,2 m. Az Л-jelzésű, kisebbik helyiség belméretben 2,6 X 4,8; a nagyobbik, a ő-jelű 3,8 X 4,8 m. Az y4-helyiség DNy-i sarkában 57 cm magas, felmenő falrészletet bontottunk ki, amelyen a belső vakolás is megmaradt. A vakolaton vörösesbarna, terakotta színű falfestést találtunk. A 5-helyiségben T-jelu szemeskályha terméskövekből összerakott alapjai maradtak meg. A szemeskályha és; a közvetlenül mellette húzódó főfalból ezen a helyen 27 cm-es felmenő falrész került kibontásra. Az itt talált felmenő falrész szintén be volt vakolva, ezen azonban festett felületet nem találtunk. A 9. ház alapjainak vizsgálatánál kitűnt, hogy a falak sövényfonással készültek, s a helyenként talált karólyukakat befonó sövériyfalat kívül-belül sárral tapasztották. A falvastagság átlag 40 cm. A szelementartó ágasokat nem találtunk, ellenben azok helyein a többi karóhelyekkel azonos, 8—10 cm átmérőjű, kerek karólyukakat ástunk ki. A sövényfonatos ház külső oldalán nem mindenütt maradt meg a külső tapasztás. Az A-helyiség volt feltehetőleg a konyha és ennek baloldali, ÉNy—DK-i irányú főfalának külső tapasztásrétege teljesen hiányzott. Úgy véljük, hogy szántáskor ebbe a külső falfelületbe akadt először az eke és az rombolta szét. Ugyanebben a helyiségben, a DK-i részen lehetett a bejárat is, mégpedig a DNy-i sarokban, ill. annak közelében. A falrész itt teljesen megszakadt, ugyanakkor e helyen, a falban, 13 cm átmérőjű kerek oszlop helyét bontottuk ki. Talán ez lehetett az ajtófélfa. A tapasztás hiányzott ezen a hosszanti főfalon, tehát a ház bejárati oldalának nagyrészén is. Csak a helyenként előkerülő karólyukak mutatták, hogy valóban ezen a helyen állott az eredeti falrész. A 9. ház belső helyiségeit 7 karóra fonott sövényfal választotta el. A karólyukak 17—20 cm mélyen süllyedtek a padlószint alá. Ezeket gondosan kibontottuk és róluk pontos méreteket vettünk fel. Egy-egy karólyuk szélessége 7—8 cm volt, azonban megfigyelhettük, hogy a karók nem kerek átmetszetűek voltak, hanem valamennyit vastagabb fatörzsből hasították. Legtöbbjük keresztmetszete háromszög alakú. Megfigyelhettük azt is, hogy a karóknak nem ástak külön gödröket, hanem azokat egyszerűen leverték. A két helyiséget osztófal tehát sövényfonatos volt és ennek is 40 cm volt a falvastagsága. Az osztófalon állott a két helyiséget összekötő ajtó. A 5-helyiségben, tehát a szobában, a DNy—ÉK-i főfal mellett, éspedig a DK-i oldalon állott a már említett szemeskályha. Téglalap alakú volt, s szájával a konyha felé nyílott. Terméskőből alapozták és az alapozásnak kétharmadrésze megmaradt. Tűztere enyhén lejtett befelé és a lesározott, 6 cm vastagon átégett sütőfelületéből kétharmad rész szintén épségben maradt. A szemeskályha körül nagymennyiségben találtunk virágcserepekhez hasonlókályhabögre töredékeket. Alakjuk a XXVIII. t. 3—4., 8. jelzésű bögrékhez hasonló. Néhány töredéket találtunk, amelyek a XXVIII. t. 7., 11—12. ábrán bemutatott, kisebb tányérokhoz hasonlók. Ezek átmérői átlag 10 cm méretűek, magasságuk 2,8—3 cm. Teljesen ép darabot egyet sem találtunk, s méreteiket is csak a restaurálás után állapíthattuk meg. Hasonlókat Szabó Kálmán talált a Kecskemét környéki 66