A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

1. ház. Ásatásaink során, még az első évben, 1948-ban tártuk fel. Abban az időben éppen a templom alapfalait ástuk ki és megkezdtük a templom körüli temető feltárását, amikor a Templomhalom nyugati végénél dolgozó munkások a földszinttől alig 15—17 cm mélységben rábukkantak egy köralakú kemencére. Ennek nyomán azonnal hozzákezdtünk a kibontásához. Kiderült, hogy megvan a kemencének szája is (XXII. táblán a K2 kemence), sőt azon túlmenően kibontottuk az 1. ház alapjait. A ház háromosztású. Feltűnő, hogy a legnagyobb helyiség és a másik két helyiség között összekötő ajtó nyomait nem találtuk meg. Viszont a másik két helyiség, éspedig a konyha és a szoba között megvolt az összekötő ajtó. Különösnek tűnt az is, hogy a legnagyobb és nyugati oldalon levő helyiségnek külön kemencéje volt (Ki kemence); a másik két helyiség közül a szobában állott a Кг-vel jelzett kemence, amelyet a konyhából lehetett fűteni. Ugyancsak a konyhában, a kemence szája előtt egy 75X220 cm méretű, ellipszis alakú tűzhely (T2) állott, előtte 55X160 cm-es pernyegödörrel. A ház alapjainak részletes vizsgálatánál kitűnt, hogy az sövényfonású falakból épült. A homokos talajból jól megfigyelhettük, hogy a ház négy sarkához ágasfákat állítottak (Alj As, A4, As, A7, As), s a ház hossztengelyének közepén szelementartó ágasok is voltak (A2, Ae, A9). Az ágasfák közeibe 60—70 cm távolságra karókat raktak és ezeket sövénnyel fonták be. A sövényfalat kívülről-belülről sárral tapasztották és a tapasztást 35—40 cm vastagra hizlalták. így készültek a főfalak és az osztófalak is. Az ágasfák és a szelementartó ágasok átmérői 19—20 cm-esek, míg a közberakott karók 12—15 cm átmérőjűek. Az alapfalak helyenként hiányoztak. Megfigyelhettük, hogy az ilyen megszakítások a földműveléssel hozhatók összefüggésbe, mert az É—D-i irányú szántás idején az eke mélyebben járt és az aránylag közel felszínhez levő falrészeket szétrombolta. Viszont a ház területén, szétszórtan, mindenütt égett tapaszdarabokat találtunk. Hasonló megfigyeléseket tehettünk a kemencék esetében. Mindkét kemence köralakú, s az átmérőjük egyformán 165 cm. A Ki kemencének keleti, a K2 kemencének nyugati oldalát szántották el. Különösnek tűnt, hogy a Ki kemence a legnagyobb helyiségnek egyik oldalfala mellett, de csaknem a szoba közepén épült és É—D-i irányban, tehát a helyiség alaprajzi elrendezéséhez viszonyítva teljesen asszimetrikus elrendezésben állott. E kemence előtt is volt tűzhely, amelynek nyugati, lekerekített vége, a lesározott padlószint felett, kb 3—4 cm magasságban kiemelkedett. A tűzhely (Ti) nagy részét szintén szántás alkalmával rombolták szét. Maga a tűzhely vörösre volt égetve, rajta pernyemaradványokkal. A kiégett tűzhelyfelület vastagsága a padozatszintig terjedt. A két kemence sütőfelülete szintén átégett. A sütőfelületet viszont lesározott és egymás mellé sűrűn elhelyezett cseréptöredékekkel készítették. A kemencék használatakor természetesen a felső lesározott réteg átégett, de azt is tapasztaltuk, hogy a cseréptöredékek is tovább és újra átégtek. A T2 jelzésű tűzhely, az előtte álló pernyésgödörrel csaknem teljesen épen megmaradt. A tűzhely itt is magasabban állott a padlószintnél, a pernyegödör pedig kb. 35 cm mély volt. Mindkettőnek szélei le voltak kerekítve. A padlószintet azokon a helyeken, ahol az eke nem sértette fel, mindenütt nyomon követhettük. A lesározott padlószintet — különösen a gyakoribb belső útvonalakon, s az ajtók helyén ismételten megújították. A megújított padlószinten a vékony lesározás rétegeit is megfigyelhettük. 54 \