A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

erős teherbírásra sincs szükség egy keresztelőmedence talapzat építésénél. Eredeti rendeltetését egyelőre nyitott kérdésként kell hagynunk. Az osszárium kérdésre még két okból kell visszatérnünk. Az egyik a kormeghatározással kapcsolatos, a másik pedig az 1928. évi próbaásatások és a most folyóásatások helyének azonosítása miatt szükséges. Az eredeti templom, a maga kis hajójával és a szervesen hozzáépült alapzata sekrestyével együtt az Árpád-korban már állott. Sajnos, állításainkat pénzleletek nem: igazolják, viszont a templom környékén, annak alapfalaitól - 50—80 m távolságra igen sok Árpád-kori cseréptöredéket találtunk. Egy kutatóárokkal átvágtunk egy ugyancsak az Árpád-korból származó és ekkori cserépdarabokkal kevert szemétgödröt is, amelyet a Templom-ér északi partján ástunk meg, a 16. sz. ház alapjainak kibontásakor (16. ábra, a 116, 117, 119 és a 120. szelvényekben). Az Árpád-kori cseréptöredékek között — szórványleletként — nagyon sok grafitos, ún. bécsi edénytöredéket, peremtöredékeket (mint a XXXI. t. 1—3. ábrákon) gyűjthettünk össze. Ugyanakkor a templom szentélye is olyan alaprajzú, amilyenek az Árpád-korban általánosak, és amilyeneket korábban mi is feltártunk.

9 A templom belsejében, illetőleg a sekrestye oldalán, de a templom hajója felőli részen előkerült freskótöredékek nem korhatározók. Kétségtelen, hogy azok geometrikus díszítésűek, de ilyenek nemcsak az Árpád-korban általánosak, hanem a későbbi korokból is ismertek. A templom bővítése viszont feltétlenül gótikus ízlésre vall. Állításunkat a külsőés belső támpillérek és a templom DDK-i sarkából álló — s valószínűleg kórust tartó— talapzat építési módja is igazolják. Emellett döntő bizonyságot a templom falához közvetlenül eltemetett sírokból szereztünk. A sírokból Zsigmond (1387—1439) király pénzeit bontottuk ki. Az osszáriumot tehát nem az Árpád-korban építették meg, hanem később, amikor az eredetileg kisebb hajójú templomot kibővítették, és ennek építési ideje minden bizonnyal az Árpád-kor végén, inkább a XIV—XV. század fordulóján történt. Hátra van még az 1928. évi próbaásatások és a mostani ásatások helyének,, illetőleg a templom helyének azonosítása. Mint említettük, Banner János a „romok" helyét az északi (!) oldalon jelöli,, s „az egykori romokkal szemben", elszántott kör közepetáján, az ekét húzó traktor leszakadt, s ezen a helyen embercsontok kerültek napvilágra. Az északi oldalon kétségtelen, hogy vannak romok. Vitathatatlan az is, hogy a romok helyén — a mi próbaásatásaink során — nagyobb épület állott, amint arról később megemlékezünk. De ezek a romok nem templom, hanem világi célokra épült háznak lehettek romjai. Templom alapot tehát csak a déli (!) oldalon ásattunk ki és innen bontottuk ki az osszáriumot is. A Banner-féle publikáció az általunk is feltárt osszárium méreteit is közli. Ezek nem teljesen egyezők a mi méreteinkkel, viszont a megadott két méret nagyjából azonosítható a mi sekrestye méreteinkkel. A sekrestye hossza, belső méretben azonos (4,05 m), a szélessége viszont csak akkor azonosítható (3,45 m), ha a sekrestye belső felétől a templom hajójának főfalát is hozzászámítjuk. Itt tehát bizonyos ellentmondás mutatkozik. Viszont nem egyeznek a Banner által mért osszárium további méretei sem (3,65 és 3,60 m). Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a két ásatás azonos helyen, a templom helyén történt. Valóban megvan itt „az árokkal határolt" és „nem szabályos 9 Lásd 8. számú jegyzetet 50