A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

1948-ban, első ásatásunk alkalmával az addig még ismeretlen nyársapáti templom alapfalait tártuk fel. (3. ábra). A templom főtengelye csaknem ÉK—DNy-i irányítású. Bejárata DK felől állott. Szentélye csaknem félköríves záródású. Külső méretekben a templom hossza 18,0 m, legnagyobb szélessége 10,25 m. Eredetileg keskeny hajójú, kisebb templom volt, amelynek belső hossza 8,56, legnagyobb belső szélessége 3,8 m. Valószínűleg ehhez az első, korábbi templomhoz tartozott a templom bal oldalán levő, téglalap alaprajzú sekrestye (belmérete 2,75X4,3 m), XVII. t. a—b.). A sekrestyének külső bejárata az épület ÉÉNy-i sarkában volt, ahol megtaláltuk a bejárati ajtónak terméskőből kifaragott perselyét is. A sekrestyéből a templomba, ill. a templom hajójába szintén ajtó vezetett, ennek is megvolt a persely es kiképzése. Maga az ajtó tehát nem ún. pipás kiképzésű sarokvason, hanem perselyen fordult. A templom eredetileg tehát mindössze 9 m hosszú kis falusi templom lehetett, s szélessége (ugyancsak külső méletben) 9,35 m volt, a sekrestye szélességével együtt. A kis templomot megnagyobbították. Hajóját 10,2 m hosszúságban (külső méret) meghosszabbították, s szélessége ekkor 7,25 m lett. A megnagyobbított templom hajóját pillérekkel erősítették meg, s pilléreket az oldalfalak mentén kívül-belül építettek. A templom DDNy felőli, egyben bejárati falához, az oldalfalak és a bejárati falak sarkain diagonalis pilléreket építettek (XX. t. a.). Az arcus triumphalis-x. az eredeti, kisebb templom bejáratából képezték ki. (XXI. t. b.) A megnagyobbított templom bejáratát nem sikerült határozottan megállapítanunk, minthogy az alapfalakat takaró és szántóföldnek használt humuszréteg vastagsága itt mindössze 8—9 cm volt. Szántás közben valószínűleg az eke hordhatta el a terméskő alapjait ezen a templomrészen. A templom Ny-i oldalához és a sekrestye DDK-i végéhez ossariumot építettek (XIX. t. a.). Az ossarium terméskőből épített végeit azonban a meglevő falakhoz csak hozzáépítették, de nem kötötték be az eredeti falakba (a sekrestye felőli hozzáépítést a XIX. t. a., a templom főfalához építést a XIX. t. b. ábrán jól megfigyelhetjük). Az arcus triumphalis kiképzését és a szentély felőli, sekrestyéből nyíló ajtó helyét ugyancsak a XIX. a. ábrán szemlélhetjük. Itt említjük meg, hogy e helyről, de a templom belseje felőli oldalról, mintegy háromnegyed négyzetméternyi területen, eredeti freskómaradványokat bonthattunk ki. A freskó színei vörösesbarna, fekete, és zöld színekkel tarkítva. Kb. egy tenyérnyi nagyságú darabra fekete színnel geometrikus mintát festettek. A templom hajójában, annak DDK-i végében, csaknem a templom sarkában, terméskövekből épített 75X75 cm méretű oszlop (?) alapzat került kibontásra. Feltűnő, hogy hasonló oszlopalapzatot a baloldali részen nem találtunk (XX. t. a, b.). Hasonló oszlopalapzatot eddigi feltárásaink során még nem találtunk.

8 Ha feltételezzük, hogy eredetileg hasonló méretű alapzat a baloldalon is állott, nem tévedünk, ha kórust tartó oszlopra gondolunk. Már pedig csak egy ilyen oszloptalapzat volt, s az sem egyenlő fesztávolságra áll a templomhajó két oldalfalától. Torony alapzatra sem gondolhatunk. Feltételezhető, hogy keresztelő medence talapzat volt. Ennek azonban ellenemond az ilyen célra szokatlanul nagy méretű alaprajz. De ilyen 8 Lásd Bálint Alajos: A Makó-mezőkopáncsi középkori temető sírleletei. Dolgozatok 1936. XII. 222—240; A kaszaperi középkori templom és temető. Dolgozatok 1938. XIV. 139—184; A mezőkovácsházi középkori település emlékei. Dolgozatok 1939. XV. 146— 161 stb. 48